2006. február 21., kedd

A Magyar Televízió Az ESTE c. műsorának vendége volt Medgyessy Péter

Műsorvezető (Mv): - Polgár a pályán. A polgár ezúttal Medgyessy Péter, aki ezzel a címmel írt könyvet. A volt miniszterelnök az előszóban azt ígéri, hogy a kiadvány arról szól, miként látta az elmúlt 60 évet. Visszaemlékezik a rendszerváltás előtti időszakra és feleleveníti a kormányfői tetteit is. Az MSZP-t hisztérikus pártnak nevezi, Kovács Lászlóról, a szocialisták előző elnökéről pedig azt írja, hogy szíve mélyén mindig is a miniszterelnöki posztra vágyott. Az Este vendége Medgyessy Péter volt miniszterelnök, jó estét kívánok! Korábban jelezte, hogy még listáról sem kíván bekerülni az országgyűlésbe, viszont úgy tűnik, hogy a kampányban szerepet vállal, hétvégén felszólalt Gyurcsány Ferencet támogatólag a kongresszuson és most megjelenik a könyve. Ez a könyv ön szerint árt vagy használ az MSZP-nek a mostani kampányban?

- Medgyessy Péter (MP): Először is köszönöm szépen, hogy ilyen figyelemfelkeltő bevezetőt tartott, mert ebből úgy tűnik, mintha ez egy ilyen nagyon a vájkáló, nyúlkáló, különleges szenzációkat tartalmazó könyv lenne.

- Mv.: Mindjárt beszélünk arról, hogy...

- M.P.:...én nem tudom azt ígérni, hogy ez azért valóban egy ilyen könyv inkább talán egy picit bonyolultabb és nehezebb könyv, mint ahogy ez első látszatra tűnik. De, hogy a kérdésére válaszoljak, természetesen azért az, hogy egy volt miniszterelnök megszólal, az valahol azért mégis egyfajta esemény, tehát én nem veszek részt a kampányban, ezt továbbra is tartom, tehát kérdeznek. Megtisztelnek azzal, hogy behívnak egy interjúra, vagy az újságoknak. Ott azért elmondom a véleményemet. És ezek a vélemények ezek természetesen nem tagadják meg a múltamat, nem tagadják meg a nézeteimet.

- Mv.: Azt említette az imént, hogy a felvezető szöveg túlságosan felkeltheti az érdeklődést indokolatlanul...

- M.P.:...nem, én ezt nem kifogásolom...

- Mv.:...de a hiányérzetemet is hadd mondjam el, végigolvasva a könyvet. Egyrészt alig 8 oldalon foglalkozik a 2004-es miniszterelnök-váltással, amit ön akkor puccsnak nevezett. Szerintem a többség azért kíváncsi erre a könyvre, mert kíváncsi arra, hogy mi történt akkor a háttérben. Erről miért nem ír részletesebben?

- M.P.: Én azt gondolom, hogy tulajdonképpen ahhoz, hogy meg lehessen érteni ennek az egész váltásnak a lényegét, valahol ismerni kell azt a folyamatot, ami a politikában lezajlott. Jobban megértik azok, akik tudják azt, hogy milyen viszonyok voltak az MSZP-ben, az SZDSZ-ben, én hogyan alakítottam a saját sorsomat, hogyan vitatkoztam. Maguk az események azok valamilyen módon a felszínt mutatják. Ami mögötte van inkább az derül ki talán a könyvből, vagy legalábbis ez volt a szándékom.

- Mv.: Viszont, amikor lemondott, akkor azt mondta, hogy ezt a 2004-es történetet egyszer még könyvben megírja. Ez az, amire gondolt, vagy még ennél részletesebben is le lehet?

- M.P.: Lehet ennél részletesebben is.

- Mv.: Le fogja írni részletesebben?

- M.P.: Hát először még meg szeretném várni ennek a könyvnek az eredményét és sikerét, és aztán utána tudom eldönteni azt, hogy érdemes-e ezt folytatni vagy sem. Az embereket érdekli az, hogy tulajdonképpen mi van a kulisszák mögött, mi történik a politikában. Mi motivál egy embert akkor, amikor egy döntést meghoz. Adott esetben talán az érzelmei is érdeklik az embereket. Tehát én ezt próbáltam valamilyen módon bemutatni.

- Mv.: Beszélünk még a döntésekről, én azonban még hadd maradjak ennél a témánál, azt írja erről a 2004-es időszakról a könyvben, hogy soha nem bocsátja meg azoknak a szocialista vezetőknek, akik ellene szervezkedte, megbuktatták, Kovács Lászlóról is ír, akiről azt írja, hogy szíve mélyén mindig is vágyott a miniszterelnöki posztra. Most visszaadja Kovács Lászlónak, amit ön ellen tett?

- M.P.: Én nem teszek ellene semmit sem, elmondom a véleményemet. Az ember, azt gondolom, hogy akkor ér egy ilyen könyv valamit, ha az ember elmondja a saját véleményét őszintén és úgy, ahogy ő gondolja, és rögtön az elején a bevezetőben ön is idézte, elmondom azt is, hogy én nem állítom azt, hogy ez teljesen objektív, én nem állítom azt, hogy minden kérdésben, mindenki pontosan így látta. Én így láttam.

- Mv.: Akkor szubjektíve miért mondja azt, hogy Kovács László a szíve mélyén mindig is miniszterelnök szeretett volna lenni.

- M.P.: Hát, mert ilyen érzésem volt.

- Mv.: Miből gondolt erre?

- M.P.: Azt gondolom, hogy nemcsak én gondoltam erre, hanem sokan mások is a környezetemben, talán Kovács Laci környezetében is. Én ezért nem mondom azt, hogy haragszom, csak megállapítom azt a tényt, vagy azt az érzésemet, hogy ez benne volt a levegőben, hogy így alakult. Elmondom azt is, hogy a kampány során ő nekem nagyon jó társam volt. Jól együttműködtünk, hogy nagyon sok mindenben osztottuk, ugyanazokat az értékeket vallottuk. A nemzetközi ügyekben, de belföldi, belpolitikai kérdésekben is. És volt egy idő, amikor szétváltak az útjaink, hát ilyen van. És, ha én ezt nem írnám meg, akkor a könyvet már a kutya se venné meg, mert mi a csodát érdekelné az embereket, hogyha minden nagyon tökéletes és minden nagyon sima, ha valaki őszinte, az talán nagyobb érték.

- Mv.: Döntéseit már említette, ír a 100 napos programról is. Elemzők szerint az ön történelmi bűne, hogy úgy adott fizetésemelést, hogy közben bizonyos reformokat nem indított el, így aztán magas lett a hiány, és ez nehezíti ma az euro bevezetését. Vállalja ennek a felelősségét?

- M.P.: Természetesen, nem tehetek más, mint vállalom a jóért és a rosszért is a felelősséget, és az tényleg egy gyöngéje volt ennek az egyébként igen jelentős szociális csomagnak és béremelési intézkedéssorozatnak, hogy nem kapcsoltuk hozzá a reformokat. De nem voltak előkészítve a reformok. Ugyanakkor meg látható volt, hogy egyik percről a másikra tűnnek el az emberek nagyon fontos szakmákból, mennek el tanítók, mert nem kapnak fizetést, elmennek a tanárok, elhagyják a pályát, elhagyják a pályát az ápolónők vagy adott esetben orvosok inkább külföldre mennek. Ezeket nem lehet hagyni hosszú ideig állni és ilyen irányba fejlődni, mert az az országnak és a többinek, a többi embernek a kárára van.

- Mv.: Igen, de, ha elindít akkor bizonyos reformfolyamatokat, mondják az elemzők, akkor ma talán előrébb lennénk, kevesebb problémával küzdenénk. Igaznak tartja ezt?

- M.P.: Igaznak tartom, mentségemül talán annyit lehet mondani, hogy egyetlen államháztartási reform valósult meg az elmúlt 15 évben, ez a nyugdíjrendszernek az átalakítása, ami az én nevemhez, vagy az én nevemhez is kötődik. Büszkén vállalom, hogy azt megcsináltam. Akkor volt rá idő, volt előkészítési lehetőség. Ez most nem volt meg, utólag pótolni kell. De ezen az alapon várni és nem elrendezni ügyeket, mert még nincs előkészítve a reform, vagy pedig azért, mert valójában még azért jó lenne egy kicsikét meditálni ezeken, az viszont azt hiszem, hogy bűn, az emberekkel szemben bűn. És nagyon kevés politikus van, aki azt mondaná, hogy egyébként nem kellett adni ezeknek a rétegeknek, hogy ez kárt okozott. A makrogazdaságban pedig 2002-2004 között és ez tény, költségvetési hiány csökkent. Tehát, amíg én miniszterelnök voltam, igaz egy nagyon magas szintről, egy öröklött hiány, plusz még az, amit a csomaggal hozzátettünk, de valójában ez a hiány csökkent.

- Mv.: Az MSZP-ről azt írja, hogy hisztérikus párt, a pánikhisztériájukon nem tudnak úrrá lenni. Most a kampányban érez hisztériát?

- M.P.: Úgy érzem, hogy kezd érettebbé válni ez a párt és ennek én nagyon örülök és őszintén örülök. Amikor azt írtam, hogy hisztérikus párt, akkor azért arra gondoltam, hogy az a történet, ami velem lejátszódott és, aminek a végkimenetele az volt, hogy én egy helyzet következtében lemondtam, le kellett mondanom, az tulajdonképpen Horn Gyula idején is előfordult, Horn Gyula is kb. a ciklus közepén egy támadás célpontjává vált és aztán miután ő a párt elnöke is volt egyúttal, ezt ki tudta védeni. Nagyobb volt a kitartása is.

- Mv.: Ezért furcsa, hogy ön ezt nem kalkulálta bele, nem vette észre, hogy ön ellen is készülődik valami.

- M.P.: Igen. Nem tudok vitatkozni, tényleg furcsa, ez mutat valamit arról, hogy talán túl jóhiszemű voltam, valószínűleg ez is egy gyengéje egy miniszterelnöknek. Egy miniszterelnöknek lehet adott esetben nagyobb, hát ne mis tudom, keménység? Nemcsak keménység, hanem nagyobb gyanakvóképesség, több gyanakvás kell legyen benne. Én lehet, hogy jobban hiszek az emberekben, mint ahogy ez kellene. Ma is vállalom, de ez nem egy kvalitása egy miniszterelnöknek, ezt is elfogadom.

- Mv.: Van olyan dolog, amiről most még nem írt, de írhat, még akár írni fog? Amit most titokban tartott?

- M.P.: Hát olyan, amit letagadtam volna, olyan nincsen semmi sem. Olyan, amiről nem írtam, olyan persze nagyon sok van, mert nagyon sok minden történt az elmúlt években. A közelmúltban is, meg a nemzetközi világban is hallatlan érdekes dolgoknak a részese voltam. Az uniós csatlakozás, amiről azért viszonylag sokat ír a könyv, vagy mondjuk bizonyos nemzetközi döntések, az iraki háborúban való részvétel, vagy nem részvétel kérdése. A magyar-román viszony, nagyon sok mindenről lehet írni, ami a napjainkat érinti és ma is visszaköszönő kérdés. Hát lehetséges, hogy ezekkel egyszer majd még folytatom.

- Mv.: Köszönjük szépen miniszterelnök úr, hogy Az Este vendége volt.