2006. február 21., kedd

Interjú Medgyessy Péterrel az ATV 24 óra c. műsorában

Műsorvezető.: - Jó estét kívánok, üdvözlöm önöket, máris mutatom a nap kérdését, aztán utána elmondom, hogy mire számíthatnak a mai adásban egészen 8 óráig. A kérdésünk tehát így hangzik, kötelezővé kellene-e tenni önök szerint már most a madárinfluenza elleni oltást? 27 százaléka mondja azt pillanatnyilag a nézőinknek, hogy igen, és 73 százalék mondja azt, hogy nem. Látják az SMS számunkat igen, vagy nem szócskát küldjék el nekünk, kíváncsiak vagyunk a véleményükre. Mondom, hogy miről lesz szó. Egyre többen és egyre fiatalabban próbálják ki a különböző drogokat, ez derült ki egy friss felmérésből, hogyan tovább, mit lehet ez ellen tenni, a folyamatot meg lehet-e állítani, le lehet-e lassítani? Mesterházy Attila államtitkárt kérdezem majd erről. Három ember felelősségét állapították meg az úgynevezett szerver feltörés ügyében, az MSZP azt mondja, hogy politikai felelősöket is szeretne látni, hallani, tehát kik azok, akik felelősek a történtekért? Burány Sándor frakcióvezető-helyettes lesz a vendégünk. Aztán a munkaerőképzésnek az egyik nagy problémája, hogy amikor valaki elkezdi tanulni a szakmát, egyáltalán nem lehet benne biztos, hogy mire azt kitanulja, lesz-e szükség rá? Hogyan alakul addig a piac? Megnéztük pillanatnyilag hogy mik, és melyek a hiányszakmák, aztán megkérdezzük majd a Munkaügyi Minisztérium államtitkárát, hogy hogyan lehet ezen változtatni. És ahogy említettem önöknek, ma megjelent Medgyessy Péter könyve, Medgyessy Péter a vendégünk, jó estét kívánok!

Medgyessy Péter: - Jó estét kívánok!

Mv.: - Én az ajánlóban is azt az ígéretet ragadtam ki, ami mindjárt az előszóban szerepel, de esküszöm nem csak odáig jutottam, mert a sajtótájékoztató után megkaptam a könyvet, úgyhogy volt időm beleolvasgatni, de azért az egy nagyon fontos gondolat, amikor arról ír, hogy politikusként mindig tudott civil maradni, valószínű ez volt a sikereinek egyik titka, és hogy valószínű ez okozhatta a bukását is. Értem, hogy mire gondol, igazából én azon kezdtem el gondolkodni, hogy meg lehet-e azt határozni, hogy egy politikának, mely időszaknak van szüksége sokkal inkább civil attitűdöket magán, vagy magában hordozó politikusra, és mikor van szükség a kőkemény, igazi politikusra?

M.P.: - Hát én azt gondolom, hogy valójában az eredmény igazolja azt, hogy mikor, mire van szükség. Én úgy látom, hogy 2002-ben arra volt szükség, hogy egy civil politikus jelenjen meg a pályán, és talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a baloldal végülis sikeresen szerepelt a 2002-es választásokon. Aztán most van egy váltás, van egy változás, és azt látom, hogy most egymásnak feszülnek, és most pedig valószínűleg inkább a debatőr képesség fog majd valamilyen módon sikert hozni.

Mv.: - Na jó, de 2002 után mikor, és mitől változott meg a helyzet, amikortól már nem annyira a civil politikusra volt szükség, hanem a harcoló politikusra? Nem tudom milyenre?

M.P.: - Hát ezt nehéz megmondani, én igazán nem tudom, hogy ez egy pillanat alatt változott-e meg, vagy folyamatában ment végbe ez a változás, én azt hiszem, hogy az emberekben egyrészt benne van a békevágy, másrészt pedig a revans vágya. Én nem szeretem azt, hogy ha van az emberekben revans vágy, én ezt nem tartottam jónak, és fékeztem is annak idején 2002-ben is, a saját oldalamat, és hát azt ajánlanám és azt tartanám jónak, hogyha a következő időszakban is volna egyfajta békeszándék. Ugye a politika az versenyről szól, és együttműködésről. Természetes az, hogy a választási kampány idején a verseny van elsősorban az előtérben, hiszen mindenki be akarja bizonyítani, hogy ő a jobb. Ha ez csak azon az alapon megy, hogy ő a jobb, akkor annak én nagyon örülök, ha már úgy akarom bebizonyítani, hogy a másikat közben a föld alá nyomom, az nem finom, de aztán előbb-utóbb eljön az együttműködés időszaka is. Szóval egy normál időszak az arról kell szóljon, különösképpen az Európai Uniós csatlakozás után arról kell szóljon, hogy most van egy csomó lehetősége az országnak, fantasztikus lehetősége, és ez egy nagyon jó dolog, és ezt azért együtt kellene kitaláljuk, hogy hogy is csináljuk, hogy mire használjuk ezt fel.

Mv.: - De mi most nem csak kampányidőszakban érezzük azt, hogy ez egy ideális kép, ez egy olyan elvárás, amiben nem igazán hiszünk pillanatnyilag, hanem gyakorlatilag az elmúlt négy évben abszolút ezt éreztük, hogy mégha nincs is kampányidőszak, még ha nem is az Európai Parlamenti választásokra, mégha nem is éppen népszavazásra készülünk, tehát akkor is olyan a politikai légkör, és olyan feszült a hangulat, hogy itt nem együttgondolkodásról van szó, sőt legkevésbé arról.

M.P.: - Hát az a kérdés, hogy bele kell-e nyugodni, vagy sem?

Mv.: - Lehet rajta változtatni?

M.P.: - Én azt gondolom, hogy kell rajta változtatni, és ez egy kísérlet volt, a könyv is tulajdonképpen erről szól, hogy én egy kísérletet tettem, hogy ezen változtassak, nem voltam sikeres, vagy csak kicsit voltam sikeres. A magyar politikai közbeszédből, a magyar közgondolkodásból azért nem lehetett teljesen félretenni azt, hogy a konszenzus azért az szükséges, az kell, a kompromisszumokat meg kell találni. Én azt látom, hogy az emberekben azért van egyfajta békevágy, és egy normális állapotot azért szívesen vennének, én mélyen hiszek abban, hogy még akkor is, hogy ha talán ez koraérett volt ez az én szándékom, vagy törekvésem, azért ez valahol mégis csak meg fogja hozni az eredményét.

Mv.: - De akkor kiben nem élt a békevágy a nyugalomra való vágyás? A saját politikus társaiban?

M.P.: - Hát valószínűleg a saját politikus társaimban sem, meg az ellentáborban sem.

Mv.: - Hát az ellentábor az igen, tehát mondjuk ellenzékben valószínű egy párt nem a békére vágyik, hanem megpróbálja minél intenzívebben kritizálni az éppen hatalmon lévőket.

M.P.: - A kettő nem feltétlen mond ellent egymásnak. Szóval én azt gondolom, hogy lehet normális kompromisszumokat kötni, és közben kritizálni. Természetes, hogy az ellenzéknek az a dolga, hogy élesen kritizálja, és elégedetlen legyen, és mondja, hogy ezt nem így kell csinálni, és én jobban csinálnám, stb. Ez a dolguk, minden ellenzék ezt csinálja, de a másik oldalon azért azt gondolom, hogy lehet valami fajta együttműködést is megcsillantani. Én ezt nem nagyon érzékeltem az én kormányzásom ideje alatt, vagy nagyon kevésszer, nagyon ritkán éreztem, voltak szebb pillanatok, szóval amikor Athénban aláírtam az uniós csatlakozási jegyzőkönyvet, és rá tudtam venni a volt kollégáimat, hogy legyenek ott, és a köztársasági elnököt, meg a régi köztársasági elnököt, hogy együtt kifejezzük a nemzet egységét, az egy jó pillanat volt, de ez nagyon ritka.

Mv.: - Most azért leginkább az elmúlt négy évről beszéltünk, de a könyv nem csak erről szól, hanem igazából a beszélgetés füzér arról szól, mert hogy ilyen formában van megírva, hogy hogyan látja ön az elmúlt 60 évet, ha ebből indulunk ki, amiről az előbb beszélgettünk, tehát ebből a politikai nyugtalanságból, ebből a reagáló politizálásból, ez meddig nyúlik vissza? A rendszerváltás óta folyamatosan ezt tapasztalja ön, vagy pedig azt mondjuk, hogy ez valóban csak az utóbbi évek jellemzője?

M.P.: - Nem, én azt gondolom, hogy valahol ott lappangott mindig a magyar életben, a rendszerváltozás nagyobb szabadságot adott, és a nagyobb szabadság szükségképpen több kifejezési lehetőséget, és többfajta konfliktus megjelenést is biztosít. Ez önmagában nem baj, a konfliktusok megoldásának az az első feltétele, hogy tudjuk, hogy milyen konfliktusok vannak, a szándék kell hozzá, én azt szeretném.

Mv.: - Hogy ha az a legbanálisabb kérdés, hogy kinek ajánlja a könyvet, nem is így teszem fel, de szívesen, tehát mondjuk az a gondolat megvan a fejében, hogy szívesen odaadná minden párttársának, hogy tessék, olvassátok el, vagy pedig inkább azt gondolja, hogy a szélesebb réteg, nem biztos, hogy csak a politikusok fogják lapozgatni, hanem mindenki talál olyan gondolatot, illetve olyan eszmefuttatást benne, amiből jobban megérti az elmúlt évtizedet.

M.P.: - Őszintén szólva örülök ennek a kérdésnek, és nem tartom egyáltalán banálisnak, hát nyilvánvaló egy könyv mindenkinek nem szólhat. Ez a könyv bizonyos értelemben nem könnyű olvasmány. Nem lebeszélni akarom a kedves nézőket, vagy olvasótábort, hogy kezükbe vegyék, de ez nem egy nagyon könnyű olvasmány, ezen azért úgy végig kell menni sorról sorra, oldalról oldalra, de úgy hiszem, hogy ha azt kérdezi, hogy én kinek szeretném ezt ajánlani, akkor ebben én nem tennék különbséget. Én nem a párttársaimnak ajánlom, hanem azt szeretném, hogy mindenki, aki egyébként kíváncsi arra, hogy egy volt miniszterelnök hogy látta a világot, milyen gondolat, milyen módon közelítette a világot, hogy képzeli Magyarországot,...

Mv.: - És nem csak azt a két évet!

M.P.: - És nem csak azt a két évet, és hogy képzeli Magyarország jövőjét, meg a világpolitikáról hogyan vélekedik, meg miért tartja fontosnak a szabadság kérdését, miért tartja fontosnak a szolidaritást, vagy éppen miért tartja fontosnak azt, hogy az emberekben legyen egy hit, akkor vegyék a kezükbe, és olvassák el, és ilyen szempontból ugyanolyan érdekes lehet az üzenete a jobboldallal szimpatizáló közönségnek, mint a baloldallal szimpatizáló közönségnek.

Mv.: - Miniszterelnök úr, köszönöm szépen, hogy itt volt!

M.P.: - Én köszönöm!