2005. június 29., szerda

Medgyessy Péter a Magyar ATV Arc-élek című műsorában

Műsorvezető: Jó estét kívánok, Dési János vagyok. Köszöntöm Medgyessy Pétert, mai vendégünket. Azt mondta egy korábbi interjújában, hogy a politika eltorzítja a fejeket, eltorzítja a lelkeket, eltorzítja a gondolkodást. Hogyha ezt egy kívül álló mondja, akkor persze, mi mást mondjon. De ha olyan valaki mondja, aki sok-sok időt eltöltött különféle vircsaftokban a politikában, akkor ez elég ijesztő.

Medgyessy Péter: Hát talán éppen azért hiteles viszont, mert hiszen én ezt látom belülről, és szomorú vagyok, mert tényleg így van. Eltorzítja a lelkeket, eltorzítja a szíveket, eltorzítja a gondolkodást Ez kár, mert valójában a politika évezredek óta nem lehetne más, mint szolgálat. Valami fajta szolgálat. És lassacskán önálló életet él.

Műsorvezető: Miért torzítja el ennyire, hiszen ezek a hatalmak azért meglehetősen korlátozottak, hát mivel ön is tapasztalta, hogy egy miniszterelnök hiába akar nagyon sok mindent, hát olyan rettentő sok áttételen, emberen átmegy, hogy mire abból az akaratból valami valóság lesz, kiderül, hogy az a hatalom nem is olyan nagyon sok.

Medgyessy Péter: Hát igen, ha valaki tudja, akkor ezt én ismerem. Ennek ellenére azt gondolom, hogy valamilyen általam ismeretlen oknál fogva, vagy talán részben ismert oknál fogva sok vezető politikus, sok személyiség szeretne valahova a csúcsra jutni. Egy kisebb, talán kisebb részük sajnos azért, mert vannak valamifajta álmaik, szeretnének valamit megcsinálni. Azt gondolják, hogy ehhez szükség van eszközökre és a hatalmat eszköznek tekintik. És van egy része persze a politikusoknak, akik a hatalmat nem eszköznek, hanem célnak látják és én ezekre utaltam, amikor azt mondtam, hogy eltorzítanak. Akik a hatalmat úgy kezelik, mint egy olyan eszközt, amivel lehet jót csinálni, lehet valami értelmeset. Nem biztos, hogy sikerül nekik. Nem olyan egyszerű persze a világ. Ön is ezt mondta és én is úgy gondolom, hogy rengeteg akadályozó tényező van. Sokszor az ember a saját korlátaiba is beleütközik. Szóval, ha valaki őszinte és eltöltött egy életet a politikában, annak azért el kell ismernie azt, hogy nemcsak külső korlátok vannak. Saját korlátai is ott vannak. Sokszor a saját aggályai, a saját skrupulusai, a saját problémái, a saját képességei. Ezek mind-mind olyanok, amik gátolhatják abban, hogy teljesítsen. De ezekkel nekem nincsen bajom, mert ezek tisztességes emberek, ezek jót akarnak, ezek valamifajta álmot építettek fel – jó értelembe vett álmot építettek fel – és szembesülnek azzal, hogy van, ami sikerül és van, ami nem. A bajom azokkal van, akik ezt az egész hatalmat nem eszköznek tekintik, hanem valójában egyfajta olyan célnak, amiben hát kielégülést találnak.

Műsorvezető: Mi annak az oka, hogy olyan emberek, akik egyébként a politika világán kívül is megtalálnák nagyon jól a számításukat és egyáltalán nem biztos, hogy se anyagilag, se erkölcsileg, semmilyen szempontból nem biztos, hogy jobb nekik, hogyha politikai hatalomra tesznek szert, hogy megőrülnek azért, hogy hatalomhoz jussanak. I az a vonzása ennek a dolognak…

Medgyessy Péter: … ha ezt az utolsó szót nem tette volna hozzá, akkor azt gondoltam volna, hogy rólam beszél.

Műsorvezető: Nem, nem erről beszélek, egy kicsit erről is beszélek, de általában hányszor látjuk, hogy kezüket-lábukat törik azért, hogy elérjenek valamilyen posztot, ami után lehet, hogy nekik is kiderül, hogy nem is olyan nagyon jó.

Medgyessy Péter: Eltöltöttem a Pénzügyminisztériumban 24 évet, jó abból mondjuk 2 és fél évet pénzügyminiszterként, de hát akkor is, vagy 3 és fél évet pénzügyminiszterként, kétszeri ciklusban, de hát akkor is maradt 21 év, amit én a Pénzügyminisztériumban töltöttem, nem politikusként. Aztán 8 évet éltem a bankvilágban. És tényleg, rólam is lehetett volna mondani azt, hogy hát tulajdonképpen elég jól boldogultam. Még azt is lehet mondani, hogy talán elismert pénzügyi szakember voltam. Mi a csodának kell a hatalom? Hát erre mondom én azt, hogy itt válik ketté az út. Az egyik része, aki úgy gondolja, hogy ez neki valamiért egy igazi elégtétel, egy igazi teljesítmény. Megmutatja. Egy másik része, aki azt gondolja, hogy talán van valami küldetése, valami feladata. Nem abban a rossz értelemben, ahogyan szoktuk használni sokszor, hogy küldetéstudata van, mert attól persze óvakodni kell, hanem hogy úgy érzi, hogy ő neki valami feladata van, mert észrevett igazságtalanságokat, észrevett torzításokat, vagy egyszerűen csak megálmodott valamit, egy autópálya rendszert, vagy megálmodott egy igazságosabb országot, vagy valami ilyesmit.

Műsorvezető: 2001-ben a választások előtt mi volt az oka, hogy ringbe szállt a miniszterelnöki posztért. Hát a Szocialista Pártnak legalább két miniszterelnök jelöltje volt már akkor, Kovács László és Németh Miklós.

Medgyessy Péter: Lehet, hogy éppen ez zavart. Ismertem mind a két személyiséget. Nagyra tartom őket a maguk nemében. Nagyra tartom őket. De úgy éreztem, hogy az a kormány, amelyik hatalmon volt, nem igazán úgy tudta teljesíteni a küldetését, a feladatát, mint ahogy azt sokan az emberek közül szerették volna és kell egy változás. És nagyon szerettem volna ezt a változást. És voltak valamifajta elgondolásaim, hogy hogyan kell egy országot igazán tisztességesen és normálisan működtetni, és úgy éreztem, hogy nélkülem nem nagyon tudják megnyerni a választást. Lehet azt mondani, hogy ez egy nagyképű dolog. A tény az azt mutatja, hogy velem megnyerték a választást. Lehet, hogy nélkülem is megnyerték volna, de ezt már sose fogjuk megtudni.

Műsorvezető: Végül is a történelemben nincs, talán nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha Kleopátra orra nagyobb, hogyan alakul a világ történelme. Rábeszélték barátai, ismerősei, hogy induljál. Vagy otthon gondolkozott a konyhában kávézás közben és… szóval hogy működik, hogy alakul ki ez a gondolat, hogy nélküle baj lehet?

Medgyessy Péter: Igen, ez egy érdekes dolog. Tulajdonképpen én sem gondolkodtam el rajta sohasem. De persze ez nem úgy van, hogy hirtelenjében megvilágosodik az embernek az agya. Ez a Bibliában van néha, hogy megvilágosodás érkezik. Én nekem nem világosodott meg olyan értelemben, hogy most hirtelen, egyik percről a másikra úgy döntöttem, hogy én akkor most ringbe szállok, hanem sok kicsi, apró dolog vitt arra fele, hogy ezt meg kell tenni. Az előbb említett igazságtalanságok, vagy rossz kormányzás, vagy nem demokratikus módszerek, vagy éppen a nemzetközi világtól való eltávolodás, elidegenedés, ami engem rettenetesen zavart, vagy a határon túli magyarság kérdéseinek a nem megfelelő kezelése egyfajta olyan nacionalizmus, amit én nem tudok szívlelni. És a másik oldalon pedig éreztem azt, hogy kell egy személyiség. Egy választás az ugye nagyon sok mindenről szól. Szól programokról, szól nagyon sokszor protes szavazatokról, legyünk őszinték…

Műsorvezető: … vagyis akik ellene szavaznak, mindegy, hogy ki, csak ezek menjenek el.

Medgyessy Péter: Minden, csak ezek menjenek el. De szól egyéniségekről, személyiségekről is. És én azt gondolom, én mélyen hiszek abban, hogy az emberek, amikor választanak és amikor döntenek, akkor kell egy olyan személyiség, akit ők elfogadnak, akiben hisznek, akiről azt gondolják, hogy ennek a szándékai biztos tisztességesek. Nem gondolják azt, hogy ez mindent megold, hiszen megváltó ugye nagyon ritkán születik. De azt gondolják, hogy ez talán valamit meg tud csinálni. És biztos, hogy tisztességes. Ez valahol hozzánk közel áll.  Mindezek a tényezők úgy apránként érlelték meg bennem azt, hogy talán ezt el kéne vállalnom.

Műsorvezető: Ez egy jó nagy strapa. Azt mondják, hogy ebben a kampányban például döntő volt, hogy melyik jelölt hány helyre tud elmenni, hány nagygyűlést tud tartani, hány emberrel tud kezet fogni, hány beszédet, okos beszédet mond és hány gyerek buksit tud megsimogatni, hogy ilyenek rettentően számítottak ebben a kampányban.

Medgyessy Péter: Ez így igaz. Életem egyik nagy élménye volt az a választási kampány, hadd mondjam el. Ugye, én nem, ahogy a pályámról csak egy-két mondattal említést tettem, nem voltam igazán klasszikus politikus. Tehát nem abban folytattam le az életemet, hogy megyek, kampányolok, beszélek. Egyébként sem erősségem az, hogy én nagy beszédeket tartsak. Lehet, hogy a gondolataim elfogadhatók, lehet, hogy amit mondok, az rendben van. Ahogyan mondom, abba biztos bele lehet akadni. És tudom, bele is akadtak sokszor. Ez is hozzátartozik az egyéniségemhez.

Műsorvezető: A parodisták imádták.

Medgyessy Péter: Persze. Az is hozzátartozik az egyéniségemhez. A gyengeségek és az erősségek. A szerethetőség és az aggályok vele szemben. Nos, én végig csináltam ezt a kampányt és valamit megtanultam, amit előtte soha nem tudtam. Hogy milyen az emberek közelsége. Hogy milyen az, amikor emberek oda mennek és hallani szeretnének valamit, amit ők is gondolnak. Hogy mennyire igénylik azt, hogy megérinthető legyen a politikus. Ezek nagyon egyszerű dolgok. El se hiszi az ember. Aki éli az életét, így ahogyan én is, mint sokan mások, politikusok, miniszterek, bankvezérek vagy egyebek, nem érzik azt, hogy az embereknek kell valamifajta kézzelfoghatóság. Kell valamifajta jelenlét és én ezt tanultam meg. Ezt éreztem és hát tényleg nagyon sok helyen jártam. 112 helységen jártam négy hét alatt. Ez annyit jelent, hogy naponta körülbelül hat – hét beszédet tartottam, hat – hét helyen találkoztam emberekkel, volt ahol 150 emberrel, volt ahol 5000 emberrel. És aztán egyre többen jöttek el. Tehát ez úgy indult el, hogy először csak 150-en, meg 250-en és a végén 5-6 ezren, meg 10 ezren voltak ott. És azt is hozzá kell tennem, hogy örökké hálás leszek azoknak, akik megszervezték ezeket a programokat. Hiszen nem csak arról volt szó, hogy az én személyiségemre nagyon sokan eljöttek és kíváncsiak voltak, hogy mit fogok mondani, mert én vagyok a baloldal jelöltje, én vagyok a szocialistáknak a miniszterelnök jelöltje, hanem hát bizony azért ebben munka volt. Ebben előkészítés volt. Vas megyében, Békés megyében, Budapesten, másutt az országban. És ezek úgy együtt, harmóniában, végül is összehozták azt, hogy ez a – tulajdonképpen korábban ismeretlen méretű kampány sikeres volt. Magyarországon korábban ilyen típusú kampányt nem folytatott egyetlen politikus sem.

Műsorvezető: Ez annyiban is más volt, hogy az első fordulóban nagyon szép eredményt ért el a Szocialista Párt, aztán a második fordulóra egyébként hasonló módszerrel, részben hasonló módszerrel már sok helyre elment, sok beszédet tartott, Orbán Viktor majdnem megfordította az eredményt. Nagyon kevésen múlott, hogy nem ő nyert megint.

Medgyessy Péter: Hát igen, a politika az ilyen, hogy ellesik egymástól a módszereket. Mondok most egy mostani példát. Én úgy érzem, hogy valamilyen módon talán egy modellt kínált az a stílus, amit én elkezdtem a politikában. Tudom, nagyon sokan nem szerették, mert azt mondták, hogy ez túl puha, hogy ez túl barátkozós, hogy ez túl megértő, egy politikus legyen kemény, verje az asztalt, és a többi. Ez nem az én világom. Most, érdekes módon, ha megnézi a stílusok közötti különbséget, akkor valójában Orbán Viktornak a stílusa kezd ahhoz a stílushoz közelíteni, amit én a kampány során képviseltem. Megengedő, barátkozó. Kritikus. Teszi a megjegyzéseket a kormányra, de azt mondja, igen, én kész vagyok tárgyalni. Nézzük meg, hogyan lehetne csinálni egy nemzeti kormányt. Nem nagyon tudom, hogy mi az, hogy nemzeti kormány, de az egy más dolog. Ugyanis szerintem eddig mindegyik kormány nemzeti volt, az ország megválasztotta többségi alapon. De mindegy. Tegyük félre. Sejtem, hogy mit szeretne mondani ezzel persze.

Műsorvezető: Azt akarja mondani, az emberek utálják a pártokat, utálják a politikusokat, valami mást kell csinálni. Mást kell mondani legalább.

Medgyessy Péter: Na, én csak azt akarom ezzel mondani tehát, hogy a politikában ellesik egymás módszereit és aki tehetségesebb, aki jobb, az a végén nyer, ugyanazzal a módszerrel is adott esetben, mint a másik.

Műsorvezető: Az első nagy válság azért mégis ez a D209-es ügy volt. Akkor ott kis híján vége lett a miniszterelnöki karrierjének. A legendák szerint elég kevésen múlott. Hogyhogy erre nem számolt? Nem talált ki valami tervet erre előbb. Horn Gyula, rögtön amikor megkérdezték, hogy hát mit gondol arról, hogy ő pufajkás volt ’56 után. Azt mondta, hogy: igen, na és? És akkor az emberek azt mondták, hogy jó, ezzel együtt akarjuk miniszterelnöknek és ezzel kihúzta a dolog méregfogát.

Medgyessy Péter: Igen. Hát tudja, az emberek között nagyon nagy különbség van. A mostani miniszterelnök is, Horn Gyula is, Orbán Viktor is valahol azért nincs híján egy picikét a cinizmusnak. Nem akarom ezzel őket bántani, mert egy politikusnak ez is egyfajta kvalitása. Belőlem hiányzik a cinizmus. Én nem tudom olyan könnyen azt mondani, hogy: na és. Én tudom annak a súlyát, amit csináltam, vagy amit nem csináltam. Én tudom annak a súlyát, hogy az emberek hogyan ítélnek meg dolgokat. És ami miatt mégis az a helyzet, hogy annak ellenére, hogy azért ez tényleg egy valódi válság volt, nemcsak az én életemben, hanem úgy egyáltalán, az országban is azért megérintette az embereket. Ha emlékszik rá, akkor az utána következő közvélemény kutatásokon a népszerűségem növekedését mérték. Ez egy nagyon érdekes dolog. Ha én akkor azt mondom, hogy: na és? Akkor valószínűleg azt mondták volna, hogy ez egy cinikus pali. Ezzel nem nagyon jó együtt élni. Együtt dolgozni. Én pedig azt próbáltam elmondani, hogy: nézzék, ez az életünk része volt. Mi akkor éltünk. Akkor éltünk, az egyik az iskolaigazgató volt, a másik az vendéglátó ipari igazgató volt, a harmadik az a külügyi apparátusban dolgozott, a negyedik pedig a Pénzügyminisztériumban. Mindegyik

Műsorvezető: Nem mindenki volt valószínűleg SZT tiszt a Pénzügyminisztériumban. Fölteszem.

Medgyessy Péter: Igen. Ezeket nem mindig tudjuk pontosan, hogy ki volt SZT. tiszt és ki nem.

Műsorvezető: Ez igaz.

Medgyessy Péter: De nem is erről akartam én beszélni. Tulajdonképpen amivel én meg akartam szólítani a magyar társadalmat, az nem volt más, mint az, hogy arra ráébreszteni, hogy hát abban a világban éltünk, annak a világnak a realitásaitól elvonatkoztatni nagyon-nagyon nehéz. És nem mindenki tudja azt a filozófiát képviselni, hogy én kibekkelem, aztán majd valami történik. Aki a nemzetközi világhoz kapcsolódott, márpedig én ugye mint a Pénzügyminisztérium nemzetközi főosztályvezető-helyettese kapcsolódtam a nemzetközi világhoz, azt valamilyen módon a nemzetbiztonságiak megszólították. Nem árulok el titkot, ha elmondom magának azt, hogy ez a mai világban is minden bizonnyal így van. Így van az Egyesült Államokban, így van Németországban, így van Oroszországban, így van Kínában, így van Magyarországon.

Műsorvezető: Jó, csak azért azt szokták mondani, hogy van különbség egy diktatúra, még hogyha az egy ilyen kis puha és már sokszor nem gondoltuk akkor azt, hogy nem diktatúraként definiáltuk magunknak, de hát mégiscsak és egy demokrácia és egy szabad világ között.

Medgyessy Péter: Mert a demokráciában szabad megvédeni az ország biztonságát és a diktatúrában meg nem szabad. Vagy hogy gondolja?

Műsorvezető: Hát az a kérdés, hogy ki melyik oldalra áll ebben a dologban. Ugye voltak abban a diktatúrában olyanok, akik azt mondták, hogy ők köszönik, ők szeretnék ennek minél előbb vége lenne…

Medgyessy Péter: … tudja engem az nagyon meglep, hogy most ahogy visszatekintek, úgy utólag egyre több ilyen volt, aki ellenállóbb volt…

Műsorvezető: … hát partizán is nagyon sok volt már…

Medgyessy Péter: … hát partizán is rengeteg volt, aztán antifasiszta is rengeteg volt és hogyha úgy megnézem, hát azért akkor annak idején bizony nagyon kevesen voltak olyanok, akik antifasiszták voltak, tényleg partizánok voltak, tényleg ellenállók voltak, tényleg különböző körökben szervezkedtek egy rendszer változtatásával kapcsolatosan. Szóval utólag nagyon egyszerű a képlet és könnyen lehet azt mondani, hogy hát én, hát én mindig távol álltam ettől az egésztől. Én voltam a fő szervezője az ellenállásnak, ami egyébként nem létezett, és a többi, és a többi. Én azt gondolom, hogy tehát azzal, hogy én ezt olyan értelemben vállaltam, hogy próbáltam valamilyen módon összekapcsolni egy társadalommal, az akkori realitásokkal, azzal, hogy hogyan éltünk és mit csináltunk, azzal valahol az embereknek a lelkét megszólítottam, mert ők ugyanúgy ennek a világnak a részei voltak. Néhány kivételes ellenállótól eltekintve, azért alapvetően tényleg ott éltünk és ott éltük meg a világunkat. Én nem találok felmentést arra, hogyha valaki mondjuk a szomszédjait feljelentette. Az egy más történet. De a hírszerzés, meg a kémelhárítás, ez nem rendszer-specifikus. Aki ezt nem érti, az nem tudja, hogy mi ez a szakma, annak muszáj valamilyen módon ezt megismerni. Ebből következően én – természetesen nehezen éltem meg, bárki nehezen élte volna meg ezt a dolgot, de valahol mégis úgy gondoltam, hogy egy megkönnyebbülés a számomra, hogy beszélhetek róla, hogy elmondhatom azt, hogy én erről hogyan vélekedem és mondom, nagyon érdekes dolog és erről nem szabadna megfeledkezni az én liberális elemző barátaimnak sem, hogy az emberek egész másként reagáltak, mint ahogy gondolták.

Műsorvezető: Ilyenkor valaki elindul a miniszterelnöki posztért, akkor az fölmérheti, hogy nagyon sok támadást fog kapni. Gresham ügytől kezdve azért egy csomó mindent előszedtek, vagy megpróbálnak előszedni. Nem készít valami tervet akkor, hogy: na ezek a pontok vannak, ahol belém köthetnek, erre tessék valami taktikát kialakítani.

Medgyessy Péter: Na hát, először hadd mondjam, hogy a Gresham ügyre irtó büszke vagyok. Hogyha valaki most arra elsétál és megnézi, hogy hogy néz ki ez a palota ma és hogy nézett ki akkor, amikor ugyan senki nem lobbizott ebben az ügyben, viszont rothadt az épület, omlott le a fal. Szégyene volt a város központjának. Akkor ahhoz képest én borzasztó büszke vagyok, hogy én abban részt vehettem, segíthettem. Alátámasztottam azt, hogy megéri az önkormányzatnak ezt a területet, ezt az épületet eladni, hogy ezt felújítják, hogy pénze lesz és a többi. Tehát ez nagyon jó…

Műsorvezető: … nem is ez a kérdés, de egy kampányban…

Medgyessy Péter: … azért valamit én is. Én értem, én értem. Ön azt mondja, hogy támadható. Na de mindenki támadható. Hát ki tudja azt, hogy maga a sötét szobában mit csinál, amikor nem látjuk. Tehát…

Műsorvezető: … én nem leszek miniszterelnök, tehát szinte mindegy is.

Medgyessy Péter: De hát egy közéleti szereplő. Nem. Én csak azt akarom ezzel mondani, természetesen mindenki támadható. Igazán az első kérdés az, hogy reális oka van a támadásnak, vagy nem. Ennek nem volt reális oka, mint ahogy számtalan másnak sem. Igazán fölkészülni nem nagyon lehet rá. Szóval nem lehet igazán terveket készíteni rá, mert mondja meg, hogy a csudában lehet arra fölkészülni, hogy én ülök békésen a tanácsadó irodámnak a szobájában, és készítem a munkámat, végzem a dolgomat, találkozom ikszel, zével, ipszilonnal, és aztán másnap reggel bejövök és ellopták az iratokat. Ma sem igazán értem, hogy ki lophatta el, hogyan lopták el, mit csináltak vele. Erre nem lehet felkészülni. Nem tudtak vele mit kezdeni.

Műsorvezető: Én gyorsan felejtek. Mi volt ez a történet?

Medgyessy Péter: Hát ez az a történet volt, hogy a Gresham átalakításáért, szállodai átalakításáért, átépítéséért folyt egy igen jelentős lobbi tevékenység. Hát nem tudom, mennyire emlékszik rá, vagy mennyire emlékeznek a kedves nézők rá, hát ez olyan 10-12 éve folyik, de lehet, hogy régebben. Nem lehetett kimozdulni a holtpontról, mert mindenki félt valakitől, hogy ezt miért így és miért úgy és miért nem csinálják. És akkor engem megkerestek és azt mondták, hogy próbáljam meg megfelelő érvekkel alátámasztani, gazdasági, pénzügyi érvekkel alátámasztani azt, hogy ez mindenkinek jó. Jó a városnak, jó a kerületnek, jó az ottlakóknak, mert megvásárolják a lakásaikat és hát jó az országnak abban az értelemben, hogy ugye a turizmusból, a szállodaiparból komoly bevételek jönnek és abból adót fizetnek és az adófizetőknek is jobb. Körülbelül ez volt egyszerűen a történet. És hát ezért természetesen fizettek, mint minden munkáért, fizetnek. Ez egy elég strapás dolog volt. Na most, ebből csinált az akkori kormányzat egy ilyen kis történetet, egy kis műsort. Értem. Hát  persze, ez belefér a politikai küzdelembe. Hát az, hogy eltűnik egy irat, az nem finom dolog.

Műsorvezető: Igen, én ennek a részéről maradtam le a történetnek. Tehát hogy betörtek az irodájába és elvitték ennek…

Medgyessy Péter: … igen, betörtek és elvitték a szerződésnek a másolatát.

Műsorvezető: És aztán ezt használták föl esetleg ön ellen…

Medgyessy Péter: Aztán ez felhasználódott igen.

Műsorvezető: Hát igen, ezekre valóban nehéz felkészülni. Egyébként önöknek voltak a kampányban ilyen, ha nem is betörés, meg ilyen típusú dolgai, de azt figyelték például, hogy az ellenfelekre, a versenytársakra hol lehet lecsapni, hol az  gyenge pont, ahol meg lehet őket támadni? Szóval volt erre apparátus, ötlet? Foglalkoztak ezzel?

Medgyessy Péter: Hát apparátus nem nagyon volt. Nyilvánvaló, hogy az ellenfelek figyelik egymást. Nyilvánvaló, hogy keresik, hogy hol van a gyengéje. Mint ahogy egy birkózásban is egy birkózó versenyben is ugye az első egy-két perc azzal telik el, hogy fogást keresnek a másikon. Hogy vajon tényleg le lehet-e vinni a padlóra. Milyen mozdulattal lehet levinni és milyen mozdulattal nem lehet. Ez a politikai küzdelemnek a része. Ha ezt tisztességes, elfogadható módszerrel csinálják, akkor ez ugyanolyan, mint ahogy a sportban, a birkózásban is elfogadható az, hogy valaki próbálja bemérni a másiknak az erejét. Ha ez túllép azon a határon, ami a jó ízlés, ami a korrekt stílus, ami a becsület, akkor azt, azt gondolom, hogy az emberek nem szeretik és ezért csak azt tudom tanácsolni mindegyik politikusnak, hogy próbáljanak a határok között maradni.

Műsorvezető: Igen ez egyébként érdekes, hogy lehet, hogy a közönség sokkal inkább díjazná, hogyha normális, valamelyik ki merne lépni ebből és normális hangnemet merne megütni. De valamiért nem merik és egymást hergelik bele ebbe a nagyobbat mondunk, még vadabbat, még többet lopott, és aztán erre azt mondják, hogy mi nem megyünk el szavazni, oldjátok meg magatok között.

Medgyessy Péter: Igen. Nem nagyon örülök neki és tulajdonképpen ami miatt nagyon szeretném, hogyha volna egy párbeszéd és uralkodóvá válna az, amire én kísérletet tettem a kampány során, meg aztán a későbbiekben a miniszterelnöki pozíciómban. Hogy legyen valamifajta normális hangvétel. Tehát használjuk ki a másik gyengéjét. Hát persze. Hát erről szól a politika. Hogy az ellenzék valóban legyen kontrollja a kormánynak és a politikai hatalomnak. De azért ennek vannak kultúrált formái, van megfelelő stílusa, vannak olyan eszközök, amelyek megengedettek, vannak olyan eszközök, amelyek nem megengedettek. Senkinek nem érdeke az, hogy olymértékben lejárassa magát a politikát, hogy a végén az emberek kiábránduljanak. Tehát én nagyon – nagyon bízom abban, hogy előbb-utóbb, talán még ez előtt a kampány előtt is, bár lehet, hogy ez egy kis naivitás, rájönnek a politikusok arra, hogy tulajdonképpen mi az, amit az emberek elfogadnak és mi az, amit nem.

Műsorvezető: Sokan azt hányják az ön szemére, hogy a megválasztása után teljesítette az ígéreteit, az ígéreteinek egy részét. Megemelték a közalkalmazottak fizetését…

Medgyessy Péter: … hát ez nagy gyengém volt, ezt elismerem.

Műsorvezető: Hát igen, mert azt mondják, hogy eltelik négy év, mire jön a következő választás, ezt már elfelejtik, az már a miénk, annak már nem tudnak eléggé örülni, viszont hát nő a deficit, szóval eljátszotta az ütőkártyákat a következő mérkőzésen.

Medgyessy Péter: Igen. Hát ez a tipikus rövidtávú politikai gondolkodás. Ugye a politikusok abban gondolkodnak, hogy válasszanak engem újra. Nem abban gondolkodnak, hogy oldjak meg egy dolgot. Én meg hülye módon azt mondtam, hogy én szeretném megoldani, amit ígértem. Nem azért ígértem, mert nagyot akartam mondani, hanem mert úgy gondoltam, hogy tényleg, méltatlan helyzetben vannak a nyugdíjasok, méltatlan helyzetben vannak a tanárok, pedagógusok, az óvodában dolgozó asszonyok. Méltatlan állapotok vannak a kórházakban. Mondjuk az ápolónőknek a fizetése tényleg szégyen volt. Nem azt mondom, hogy most sok. De tessék meggondolni azt, hogyha az az ötven százalék nem lett volna, akkor most milyen állapotok és viszonyok lettek volna. Tehát ha normál politikusi logikával gondolkodom, akkor azt mondom, hogy: egy: ígérj nagyot, kettő: fogd rá az elődödre, hogy nem teremtette meg a feltételeket, három: tárd szét a kezedet, és mond azt, hogy: sajnos ezt nem lehet teljesíteni. És az utolsó pillanatban pedig a választások előtt adjál, amennyit csak tudsz. Ez a politikusok gondolkodása.  Ezt utálják az emberek.

Műsorvezető: Hát igen, csak nehéz kilépni ebből a dologból, mert azért az egy fontos szempont, hogy válasszák újra. Nem föltétlenül önt, hanem azt a pártot. Hát ott van

egy csomó ember, aki erre alapítja az egzisztenciáját, fél a másiktól. Rengeteg…

Medgyessy Péter: … persze, hát ez…

Műsorvezető: … fontos szempont van.

Medgyessy Péter: Én nagyon élvezem ezt a beszélgetést, és személy szerint remélem, hogy a nézők is, mert azt gondolom, hogy valójában alkalmat ad arra, hogy különböző közelítés, különböző nézőpontok felszínre kerüljenek. Én másként gondolom. Én azt hiszem, hogy a demokrácia az természetesen azzal jár, hogy vagy újra választják, vagy nem választják újra. És nem mindenáron kell valakit megválasztani. Ugye nem fogják félreérteni, ha azt mondom, hogy nem jó dolog, hogyha egy köztársasági elnököt megpróbálnak, vagy nem próbálnak meg, jó Isten tudja, de mondjuk, hogy megpróbálnak vásárolt voksokkal megválasztani. Nem jó dolog. Mindenáron nem kell köztársasági elnök, az legyen, akit így lehet köztársasági elnökké választani.

Műsorvezető: Mert hogy vásároltak volna?

Medgyessy Péter: Nem tudom, csak mondom, ha esetleg ez így lenne, akkor ez nem lenne finom dolog.

Műsorvezető: Főleg ha utána nem siker. Megvásárolják és nem is sikerül megválasztani. Az igazán kínos.

Medgyessy Péter: Nem, csak azért hoztam ezt a párhuzamot, mert azt szeretném mondani, hogy a demokráciának bizony már csak az a természete, hogy meg kell küzdeni az újraválasztásért és hát az emberek joga az, hogy azt mondja, hogy én akarom, vagy nem akarom. És ne azon az alapon mondják, hogy az utolsó pillanatban, mert rövid a memóriájuk, most adok valamit, és akkor megválasztják újra az illetőt, vagy pedig inkább mondjuk azt, hogy valamit megpróbálok megoldani. Előrelépett és eldöntjük, hogy újra választjuk-e vagy sem. Tehát van egy még mindig a fejünkben van egy ilyen egypártrendszeri, kicsit pártállami gondolkodás, aminek az a lényege, hogy természetesen úgy kell a dolgokat időzíteni, hogy az utolsó pillanatban adjunk mindent. Mondjon nekem egy példát, hogy Németországban, vagy Belgiumban ilyet csináltak volna valaha is. Nem csinálnak. Megpróbálják a gazdaságot egy picit fölpörgetni, ez igaz. De nem az adakozással, nem az ígéretekkel, nem a felelőtlenséggel. Tehát én úgy gondolom, hogy én egy más logikára rendezkedtem be. Erre szokták azt mondani, hogy nem jó országot választottam magamnak, amikor úgy gondoltam, hogy ezzel sikerre lehet jutni. Én nekem nagyon nagy érték a számomra az, hogy én nyugodtan tudok aludni, vagy sem. Ne értsen félre. Nagyon sok hibát elkövettem. Ma már pontosan tudom. Hibát követtem el politikai értelemben, mert valószínűleg 2004 májusában ki kellett volna írni a választásokat. Hibát követtem el gazdasági értelemben…

Műsorvezető: … már az Európai Uniós választásokat?

Medgyessy Péter: Igen, igen. Valószínűleg hibát követtem el abban az értelemben, hogy a gazdaság erejét túlbecsültem. Nagyon sok mindenben. Egybe tiszta a lelkiismeretem. Hogy mindig a saját elveim szerint csináltam, amit csináltam, mindig jó szándék vezérelt, és talán egyszer majd persze meg fogják ítélni, hogy ezek mennyire voltak sikeresek. Ez nem az én dolgom, hogy ezt meg tudjam ítélni.

Műsorvezető: Nem tudom, hogy létezik-e normális ország ilyen szempontból a világban, de hát azt képzelem, hogy amelyik normális, ott egy átlagember azt mondja, hogy hát szinte mindegy is, hogy melyik pár nyer, mert az egyik kicsit, de hát akkor sincs nagy baj, hogyha nem az nyer, akit én szeretek. Itt viszont kialakult mind a két táborban egy olyan hangulat, hogy akkor nem egy másik demokratikus párt nyer és aztán megy tovább a világ, hanem akkor itt a világvége. Maga az ördög fog jönni, tehát mindent egy lapra kell tenni és mindent be kell vetni, hogy legyőzzük.

Medgyessy Péter: Hát igen, ezt kellene valamilyen módon korlátok közé szorítani, vagy ezt a tévhitet eloszlatni. Én vallok egy nézetet. Én azt gondolom, az én világlátásom az egy baloldali liberális gondolkodásmódnak felel meg, azt gondolom. De nem tartom tragédiának, hogyha a másik oldal nyer. És az én barátaim, akik ma közvetlen szereplői a politikai életnek, ezt valamifajta tragédiának élik meg. Nagyon-nagyon nem szeretnék azt, hogy ez előforduljon, egy ilyen váltás. A másik oldalon legalább ennyire így van, hiszen akár a ’98-as, választások során, aztán ’98-2002 között, vagy mostanában is, azt halljuk, hogy ugye a baloldal nemzetietlen, túlságosan is globalizáció párti, nem figyel oda az embereknek a belső hitéletére, nem fogadja el azt, hogy az embereknek lehet valami fajta viszonya a valláshoz, és a többi, és a többi. Tehát ördögöket festünk a falra és aztán az ördögöket jól megtépázzuk. A helyett, hogy azt mondanánk, hogy hát mi ezért szeretnénk nyerni, nekünk ilyen elveink vannak, és ilyen embereink vannak, akik képesek ezeket megvalósítani. És válasszanak az emberek, döntsék el az emberek. Tehát ez a túlélezett, túlfeszített, a másikról mindig és minden áron csak rosszat mondó politika és viselkedés az szerintem borzasztó káros és tényleg eléggé unikális Európában és bizonyos értelemben a világban is különösen.

Műsorvezető: Jó, csak el tudom képzelni, hogy erre azt mondták a kollégái, hogy nem kell mindenáron nyerni, de könnyű neked, mert visszamész az üzleti világba, bankba, kívül tudsz emelkedni ezen, de hát itt vagyunk mi, meg itt vannak a mi embereink, velük mi lesz?

Medgyessy Péter: Igen. Tudja mit? Nem érdekel. Ez nagyon durva dolog, amit mondok, nem érdekel, hogy mi lesz velük. Ugyanis nem a politikusok egzisztenciájáról szól a világ. A politikusok éljenek meg, ahogy tudnak. Harcoljanak a saját igazságukért. Tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy érvényre jutassák az elveiket, hogy tudják bizonyítani azt, hogy amit ők akarnak, az jó és ahogyan csinálják, az rendben van. De én abszolút közömbös vagyok, hogy a politikusok személyes egzisztenciája hogyan fog alakulni. Nem erről szól a politika. Nem szabad erről szóljon a politika. A politika – véleményem szerint – arról szól, hogy valakinek van valamifajta elve és borzasztóan el van keseredve, mert úgy gondolja, hogy jó elveket képvisel és jól csinálja és nem tudott nyerni. Ez aggaszt. Itt van együttérzésem, itt van szimpátiám, itt tudok azonosulni azokkal az emberekkel, akik e miatt éreznek szorongást, hogy megnyerjük a választást, vagy nem. De az, hogy ő neki személy szerint egyébként mi lesz a sorsa, hogy meg tud élni, vagy nem tud megélni, hogy milyen módon tud barátokat bejuttatni a pozícióba, őszintén szólva ez abszolút nem érdekel.

Műsorvezető: Nem tudom, hogy 2004 májusában milyen körben vetette fel, hogy esetleg ki kellene írni a választásokat, de el tudom képzelni, hogy akik azt mondták, hogy nem, azok arra gondoltak, hogy most kaptunk egy nagy pofont, akkor most nem fogunk beleszaladni még egybe, miközben van még biztos két évünk.

Medgyessy Péter: Igen, az előbb félreérthető voltam. Én úgy gondoltam, hogy még az Európai parlamenti választások előtt kellett volna úgy kiírni, hogy nagyjából egy-két hét eltéréssel, akkor megtörténjen az Európai parlamenti választás és a parlamenti választás is. És jó indok lett volna rá, mert azt lehetett volna mondani, hogy Magyarországon bizonyos értelemben egy új életszakasz kezdődik, egy új történelmi időszak indul meg, ehhez arra van szükség, hogy az a kormány, amelyik majd megnyeri a parlamenti választásokat, kapjon egy négy éves felhatalmazást arra, hogy az Európai Uniós esélyeket a legjobban használja fel. Ugye EU pont a közepén volt a választási időszaknak. Hát bizony nem könnyítette ez a helyzetet. Hogyha megnézi a nemzetközi gyakorlatot, akkor tulajdonképpen minden országban – talán egy-két kivétel volt Európában – az ellenzék nyert az európai parlamenti választásokon. Mert többé-kevésbé egy időre esnek az európai választások, országonként. És hát egy ciklus közepén az emberek általában elégedetlenek. Még nem látják a kockázatát annak, hogy választani kell, de hát bizony többet vártak volna. És hát melyik az a kormány, amivel szemben nem lehet elmondani azt, hogy azért többet szerettem volna ettől a kormánytól-

Műsorvezető: Vagyis arra gondol, hogy az emberek érzik a tétjét a dolognak, akkor inkább a szocialista pártra szavaztak volna.

Medgyessy Péter: Biztos, biztos. És lehetett volna használni azt az érvet, hogy kérem szépen, igen, most egy új időszak kezdődik, Nemzeti Fejlesztési Tervet csinálunk, elgondolásaink vannak, ezt eddig elértük és innen akarunk továbbmenni. Ezt én egy nagyon szűk körben felvetettem, csak az engem támogató párt néhány vezetője felé, akik nem nagyon voltak vevők erre a dologra. Márpedig ugye én egyedül egy ilyet nem tudok keresztülvinni, ahhoz a párt egyetértése és támogatása, a frakció támogatása kell. A végén aztán hagytam magamat lebeszélni. Lehet, hogy kár volt.

Műsorvezető: Egyébként arról sok történet keringett, hogy milyen a viszonya, milyen volt a viszonya az MSZP vezetéséhez. Tehát hogy mennyire segítették vagy mennyire időnként – nyilván ott is sok ember van – de hogy mennyire akadtak olyanok, akik azért keresztbetettek rendesen?

Medgyessy Péter: Azt hiszem, hogy minden pártnál így van, de a szocialista pártnál különösen úgy van, hogy amíg egy vezető sikeres, addig mélységesen hiszünk benne, és amikor közvélemény-kutatások, egy-két kudarc, egy-két baklövés azt mutatja, hogy nem annyira, akkor viszont cserbenhagyjuk. Ez minden, feltehetően minden politikai pártnál így igaz, a szocialista pártnál különösképpen igaz. Igazán azért kár, mert azt tudomásul kell venni, hogy négy éven keresztül azonos hőfokon a népszerűséget, a sikereket nem lehet tartani.

Műsorvezető: Nyilván Ön nagyon jól indult, tehát hasonlíthatták össze…

Medgyessy Péter: Már csak azért sem. Így van.

Műsorvezető: …az előző időszakok azonos pontjaihoz, és mindig Ön vezette a statisztikát az első egy évben.

Medgyessy Péter: Egyébként ez így igaz. Hadd tegyem hozzá azt, hogy mikor pénzügyminiszter voltam, akkor is a viszonylag népszerűbb politikusok közé tartoztam, ami pénzügyminiszternél még ritkább, mint miniszterelnöknél. Amikor miniszterelnök voltam, a kezdeti időszakban még egy darabig vezettem is a listát, tehát a köztársasági elnöknél is talán népszerűbb voltam egy rövid ideig. Ez így igaz. Na, most ezen a szinten nem lehet tartani egy népszerűséget. Az ember döntéseket hoz és szükségképpen magára haragít bizonyos csoportokat. Minden döntésnek vannak nyertesei és vannak vesztesei. Valakit kizárok valamiről és valakit bevonok valamibe. Valakinek adok, de a másiknak nem tudok adni. Ha nem is vettem el tőle, csak nem tudtam neki adni, már vesztesnek érzi magát. Ez egy normális dolog, ez a hétköznapja a politikának. Na, most ilyen helyzetben szükségképpen vannak lefele és felfele menő ágak, mint ahogy hadd mondjam, és abszolút nemhogy hiányzik belőlem a kajánság, ellenkezőleg, nagyon szurkolok a mai baloldali vezetésnek, hogy sikeres legyen, hiszen ki a csudának szurkolnék, ha nem nekik. De azért hadd mondjam azt, hogy tulajdonképpen népszerűség szempontjából ugyanott tartanak, mint amikor 2004. nyarán a legsúlyosabb válságnak tűnő változás volt és ugye miniszterelnök-cserére került sor. Nem azért, mert a miniszterelnök rossz vagy ügyetlen, hanem mert nem lehet ugyanazon a hőfokon tartani a népszerűséget. Ki kell tudni tartani egy ember mellett, és most akkor hadd mondjam megint: nagyon-nagyon szeretném, ha az én derék baloldali-liberális barátaim és azok az emberek, akik annak idején rám szavaztak és a választóim voltak, kitartanának azok mellett a politikusok mellett, akik ma az országot vezetik. Mert nem lehet havonként változtatni a nézetet, nem lehet havonként valakit szeretni, aztán cserbenhagyni. Hinni kell egy kicsikét, bízni kell, biztatni kell, kell egy kontroll, számon kell kérni dolgokat. Nem jó a kontroll nélküli politikus. De azért az sem jó, ha egyik hónapról a másikra azt mondják, hogy nahát, most nem olyan sikeres, akkor már nem olyan fontos nekünk, nem annyira szeretjük.

Műsorvezető: Vagyis, ha jól értem, akkor azt mondta, hogy a szocialista párt, vagy a szocialista párt vezetése, vagy annak egy része elpártolt Öntől, amikor úgy érezte, hogy nem mennek elég jól a dolgok?

Medgyessy Péter: Hát látható volt, tehát mondjuk…

Műsorvezető: Hát a végén látható volt, igen.

Medgyessy Péter: Ez látható volt. Igen, ez így igaz, ezt értem. Talán nehéz is lett volna azt a pályát úgy végigcsinálni, mint ahogyan én elképzeltem magamnak. Ugye bármennyire is elkötelzett vagyok a baloldal és a liberális értékek iránt, azért azt is hozzá kell tennem, hogy mindenki tudja, hogy nem voltam a pártnak a tagja. Tehát kívülről kellett alapjában…

Műsorvezető: De ez csak egy formális dolog volt, nem?

Medgyessy Péter: Formális is, meg nem is. Mert azért másként hangzik az, hogyha valaki az elnökség tagja vagy a párt elnöke, vagy a megyei elnök, mint hogyha valaki, akiről tudjuk, hogy a mi kutyánk kölyke, de azért mégis valamilyen módon tart egy kicsi távolságot.

Műsorvezető: Na, de hát ez az Ön elhatározása volt. Hát nyilván, ha az elnökség tagja akart volna lenni…

Medgyessy Péter: Így van, így van.

Műsorvezető: …akkor az elnökség tagja lesz.

Medgyessy Péter: Igen, én is így érzem. Én is így gondolom. Én szerettem volna megőrizni valamifajta olyan imázst, amit kialakítottam 2001-ben. Tehát hogy integrálni szeretném az embereket, hogy a közép fele tekintek. A középen van a tömeg. Ezek a mai politikusok mindegyike a saját közösségének játszik, a baloldali vezetők a baloldali közönségnek, a jobboldali vezetők a jobboldali közönségnek. Csak azt szeretném mondani, hogy a kettő között van a lakosság 45 százaléka. Azokkal ki foglalkozik? Azoknak milyen üzenetek vannak? Tehát én azt szerettem volna, hogyha én meg tudok őrizni egy olyan képet, hogy én képes vagyok a közép fele beszélni. Természetesen nem a jobboldal fele, mert nem az én gondolatvilágom, nem az én értékrendem. Tisztelem, de nem fogadom el, tisztelem, de nem szeretem. De van egy középső réteg is. Úgy gondoltam, hogy ezt a függetlenséget, azt az értéket, amivel megnyertük 2002-ben a választást. Ugyanis, hogy olyanok is odaszavaztak a baloldalra, akik egyébként nem klasszikusan baloldali szavazók, hiszen ha megnézi a statisztikákat, ha figyeli az elemzéseket, abból ez nagyon világosan kiderül. Ezt az értéket szerettem volna megtartani. Volt előnye ennek, hozzá kell tennem, hogy természetesen volt hátránya. Az a hátránya tudni illik, hogy nem úgy tudtam kommunikálni a párttal, mint ahogy egy belső ember tud.

Műsorvezető: Tehát ők jobban szerették volna, hogyha az ő akaratuk érvényesül, az ő embereik kerülnek inkább pozícióba? Vagy mit jelent ez praktikusan, a mindennapokban?

Medgyessy Péter: Hát nyilvánvaló ezt is, amit Ön is mond, sok minden más megfontolás is érvényre juthatott volna. Én evvel együtt úgy vélem, hogy ez egy olyan kísérlet volt, aminek azért nem múltak el a nyomai. Mert a magyar politikai életben talán-talán egyszer, előbb-utóbb mondjuk honossá válik az, hogy hát bizony azért az emberek nagy jelentős többsége felé is lehet üzeneteket továbbítani, hogy nem olyan élesek a különbségek. Ma a magyar politikai életben borzasztó élesek a különbségek a baloldal és jobboldal között. De azért hadd tegyem hozzá azt, hogy a normális világban nem olyan élesek a különbségek. Az Egyesült Államokban meghallgatja, hogy milyen programmal állt elő Kerry és Bush, hát olyan borzasztó nagy eltérések nem voltak. Még az iraki háború kérdésében sem volt annyira éles, mint ahogy egyébként sokan gondolták vagy várták volna. Tehát személyiségek harca, hitelesség kérdése, csapat kérdése, és hát persze, vannak azért politikai különbségek is. Mondjuk, az egyik egy kicsit nacionalistább, a másik egy kicsikét a világ fele nyitottabb. Az egyik az mondjuk szociális kérdésekben érzékenyebb, a másik pedig úgy gondolja, hogy a versenyképesség van mindenek előtt. Tehát ezek valódi különbségek, én ezt elfogadom, nem ez a vitám. Csak azt szeretném mondani, hogy ilyen éles különbség, mint amilyet mi Magyarországon tudatosan vagy tudat alatt kreáltunk a baloldal és a jobboldal között, ez a világon nem nagyon van.

Műsorvezető: Szóba hozta már tavaly nyár végét. Ma mit gondol róla, hogyan alakulhatott ki az a hangulat, hogy azt mondták, hogy itt most valamit kell csinálni, mert különben nagy baj lesz. Ugye addig mindig azt hallottuk, hogy a magyar közjogban a miniszterelnök helyzete olyan erős, hogy jogi eszközökkel eltávolítani szinte szinte lehetetlen. Tehát kell ehhez Ön is, hogy azt mondja, hogy jó, megértem és akkor viszontlátásra.

Medgyessy Péter: Ez így igaz. Kellett is hozzá. Én egy pontig úgy gondoltam, hogy talán érdemes folytatni a küzdelmet, mert elkezdtünk egy utat, elkezdtünk egy pályát. Most idézőjelben, ez egy kicsikét képletes is, mert hiszen autópályákat kezdtünk például építeni, amivel azért bevonunk az ország különböző vidékeiből embereket a vérkeringésbe, az életbe, odamegy a tőke. Tehát sok minden elindult, amit jó lett volna végigcsinálni, és emiatt voltak indokok, hogy talán mégis ki kéne tartani, nagyobb rugalmasságot kell mutatni, meg kell próbálni megegyezni, kompromisszumokat kötni. De tudja, van egy pont, amiben az ember azt mondja, amikor az ember azt mondja, hogy nem éri meg már a kompromisszum. Szóval akkor én elvesztem az egyéniségemet, akkor eltorzulok, akkor valami olyasmiben egyeztem meg, ami a számomra az értékeimmel vagy adott esetben talán csak a személyes tartásommal nincs összhangban. És ezért én azt gondoltam, hogy jobb, hogyha ebben a helyzetben én kiszállok. A formát én választottam meg, ez így igaz. Tehát lemondtam és nem a bizalmatlansági indítványt alkalmaztuk. Nem akartam kísérleti nyúl lenni. De azt gondolom, hogy ma is ezt tenném, hogyha ilyen helyzet lenne. Igazán a kérdés az, hogy mi hozta létre ezt a helyzetet? Nyilván Önnek is ez volt a kérdése.

Műsorvezető: Vagy hogy Ön mit látott, vagy érezte az előszelét a dolognak.

Medgyessy Péter: Hát ugye ha igazán jobban éreztem volna, valószínűleg nem működött eléggé a gyanakvó ösztönöm. Ha jobban éreztem volna, akkor azért sok mindent meg lehetett volna előzni. Talán nem igazán éreztem ezt, ennek az előszelét. Említettem itt dolgokat az előbbiekben is, biztos ebben benne van az, a népszerűség csökkenésében egy-két rosszabb döntésem, egy-két olyan hangulat, ami nehezítette az előrehaladást, az belejátszott. Természetesen a másik oldalon benne volt az, hogy talán nagyobb türelemmel kellett volna legyen az én, az engem támogató baloldali pártoknak is. Sok minden együtt volt. Nem akarom áthárítani a felelősséget. Én magam úgy látom, hogy sok minden olyasmit tettem, amit ma valószínűleg nem így tennék. De ha ugyanez a helyzet lett volna, akkor ugyanúgy azt mondtam volna, hogy én akkor most kiszállok.

Műsorvezető: Ez egy ilyen nagy taktikai csata volt Gyurcsány Ferenc és Ön között?

Medgyessy Péter: Azt hiszem, hogy nem itt húzódtak a törésvonalak. Gyurcsány Ferenc – úgy vélem én, de hát ezt sose fogjuk már megtudni – nagyon érezte azt, hogy őneki vannak képességei arra, hogy miniszterelnök legyen. De nem hiszem, hogy az időzítést ő 2004. nyarára tette volna. Gyurcsány Ferenc – úgy vélem, és ez egy nagyon bölcs dolog, ha ez így volt – úgy gondolta, hogy sok mindent lehetne még tanulni kormányzásban, politikában, taktikában, stratégiában ahhoz, hogy aztán egy országot nyugodtan tudjon vezetni. Ez máson bukott ki. Gyurcsány Ferenc ennek – ha úgy tetszik csúnya szóval – haszonélvezője lett. De nem hiszem ma sem azt, hogy ő volt az, aki ezt az egészet elindította.

Műsorvezető: Van még Önben tüske? Sokan azt mondták, hogy az rendben van, hogy megsértődött, de az, hogy ez látszott is Önön, az nem biztos, hogy taktikus volt, vagy nem biztos, hogy politikus volt.

Medgyessy Péter: Biztos, hogy nem. Nézze, először is hadd mondjam azt, hogy természetesen egy ilyen helyzetben az emberben azért vannak érzelmek, és hát én is emberből volnék. Nyilvánvaló, nem tudtam annyira fegyelmezni magamat, mint ahogy egyébként ez elvárható egy ilyen rezzenéstelen, kicsikét cinikus politikus viselkedésétől. Hiba volt talán. De azt nyugodtan mondom, valahol egy nyilatkozatban meg is határoztam azt, hogy én húztam egy vonalat, lezártam az életemben egy életet, lezártam az életemben egy szakaszt az életemből, és azt mondtam: kérem szépen, rendben van, természetesen fájt, végig elemeztem, tudom, hogy mik voltak az én hibáim, tudom, hogy mik voltak azok, amik tőlem függetlenül következtek be. Ennek alapján most azt nézzük meg, hogy hogy tudok hasznos és értelmes dolgokat csinálni. Hogy tudok-e segíteni azoknak az elveknek az érvényre juttatásában, amiért vállaltam a miniszterelnökséget vagy vállaltam azt a kampányt, amiről Ön is említést tett és ami azért egy nagyon kemény munka volt. Úgy érzem, hogy talán most eljutottam oda, hogy megérettek bennem azok a gondolatok, hogy merre lehetne menni, miket lehetne ajánlani, hol lehet segíteni azt, hogy sikeres legyen egy ország. Hogy lehet segíteni azt, hogy sikeres legyen egy baloldal és egy szociáldemokrata értékrend. És ebben az ügyben próbálok valamit tenni. Tehát, ha úgy tetszik, tényleg lezártam az életemnek egy szakaszát.

Műsorvezető: Miniszterelnök úr, köszönöm szépen. Önöknek pedig köszönöm szépen a figyelmét.

Medgyessy Péter: Köszönöm.

Műsorvezető: Viszontlátásra, jó éjszakát.