2005. június 18., szombat

Medgyessy Péter a Magyar Televízió Napkelte című műsorában

Műsorvezető (Verebes István): Tisztelettel köszöntöm Medgyessy Pétert, aki a koalíció előző miniszterelnöke volt. Mai két baloldali napilapban, két jobboldali rangos személyiség nagyinterjúja van, Matolcsy Györgyé és Stumpf Istváné és mind a kettő nagyon erőteljesen a társadalmi konszenzusról beszél. Kezd beérni az, amit ön szeretett volna, de hát nem hallgattak önre. Hogy lehet, hogy az ön ilyen való törekvése az ellenzéknél akkor nem talált igazából nagyobb készségre és hát jószerivel az ön mögött álló párt, az MSZP sem – legalábbis én úgy gondolom – nem becsülte meg ezt kellően.

Medgyessy Péter : Én azt érzem, hogy a politikusok nem mérték fel azt, hogy az embereknek mi az igénye. Tehát a politikusok jól elvannak egymással, veszekednek, vitatkoznak, csatáznak, nyerni akarnak, szomorúak, ha vesztettek és a többi. Az emberek pedig igazán ezt nem nagyon kedvelik. Tehát a rossz stílust, a veszekedős magatartást, az odamondogatóst, ami mögött nincs érdemi mondanivaló, csak egy nagyon kellemetlen, egy nagyon utálatos megjelenés, azt nem nagyon szeretik. És ugye miután közelednek a választások, ebből következően a politikusok, vagy a politikusok tanácsadói, most ebben az esetben, ha jól értem, kezdenek rájönni arra, hogy valójában, ha az embereknek meg akarnának felelni, ami egyébként nem ártana egy politikus esetében, ha meg akarna felelni az embereknek, akkor olyan módon kell beszélni, amit az emberek értenek, elfogadnak és – még megkockáztatom – isten ments, akár példaként szolgál az embereknek, hogy hát: igen, így kell viselkedni, így kellene a kérdést megoldani, így kell konszenzusra jutni.

Műsorvezető:  A két nyilatkozó nem pusztán hangulatról és nem pusztán mentális kondíciókról beszél, hanem arról is,  hogy a gazdasági életben sem megy tovább, ha nincs együttműködés. Mind a kettő, az együttműködés szót is használja. Tehát ön, mint gazdasági ember, és gondolom, hogy ezt átlátja, hogy van egy pont, amikortól, főleg az egész EU-val való konfliktusunk a csatlakozásunkban elképzelhetetlen, hogy ne legyenek közös célok és közös törekvések.

Medgyessy Péter : Hát igen, ez most egy picit szerencsétlen pillanat, mert ugye az európai vezetők nem tudtak megegyezni a hosszú távú európai tervben. Az európai fejlesztési elgondolásokban. De hát azért előbb-utóbb valami megegyezés kell legyen. Európa nem képes úgy működni, hogy teljesen sutba veti azt, hogy előre szeretne látni, hogy bizonyos terveket készít, hogy igyekszik fölzárkóztatni a gyengébb országokat, és a többi. Ugye ezt nevezik európai értelemben nemzeti fejlesztési tervnek. Na most, képzelje, el, hogy a nemzeti fejlesztési terv, amelyik mondjuk 2007-től 2013-ig tart, hát ott semmi biztosíték nincs, hogy ugyanaz a színű kormány lesz ez  alatt a nagyon hosszú idő alatt. Ebből következően meg kell tudni egyezni, mert nem lehet az Európai Uniónak később azt mondani, hogy bocs, új kormányunk van, mi másként gondoljuk. Tehát én azt hiszem, hogy amikor kialakul az az igény, hogy igenis, együtt kell működni, hosszú távú gazdasági kérdésekben, nem lehet másként megoldani az egészségügy problémáját, a regionális különbségeket, az emberek valódi, tényleg lemaradását jelentő gondoknak a megszüntetését, vagy csökkentését, akkor muszáj beszélgetni egymással. Ez ilyen egyszerű.

Műsorvezető: Hogy lehet, hogy a csatlakozás után egy évvel kezdjük ezt felismerni és nem a csatlakozás előtt öt évvel? Mitől késik a magyar közgondolkodás?

Medgyessy Péter :  Későn érő típus vagyunk.

Műsorvezető: Értem. Azon gondolkodtam, hogy az ön félbe maradt működése, nyilvánvalóan akkor is tapasztalhattunk némi teljesen indokolható keserűséggel töltötte el. Most, mint utazó nagykövet és mint volt miniszterelnök úgy látom, hogy felelősséggel bír mégiscsak ebbeli pozícióját követően, hogy az ország érdekében eljárjon. Nem olyan látványos ez. Nincs a kirakatban, közben hát – nem tudom, hogy, megkaptam, huszon- nem tudom én hány országban járt, Kínától végig a világban és ez majd később, évekkel később hozza meg a gyümölcsét. Jól gondolom én ezt? Ez egy nagyon, azt hiszem, hogy háttérmunka.

Medgyessy Péter : Igen. Ezt tudomásul kell venni. Nézze. Valójában én azt gondolom, hogy egy politikus számára is nagyon jó alapállás lenne egy alázat az emberek iránt, meg a feladat iránt. Ez egy miniszterelnöknek is, meg egy utazó nagykövetnek is…

Műsorvezető: … csapot-papot hagyhatott volna ott végül is.

Medgyessy Péter :  Igen, tudja egy darabig volt bennem egyfajta bántottság és sértettség. És aki ezt nem érti, azt még soha nem bántottak meg. Én tényleg ezt éreztem, de lezártam magamban egy szakaszt. Én azt gondolom, hogy abban nincsen semmifajta jövő. Semmifajta értelem, hogyha egy ember, aki egyébként tehet valamit, nyalogatja sebeit és el van magával és az ő bajával. Nem is nagyon érdekli az embereket. Tessék tudomásul venni azt, hogy ez így történt és nézzük meg, hogy mit lehet valami értelmeset csinálni. Az én életem szempontjából is érdekesebb az, hogyha úgy érzem, hogy hasznos tudok lenni. És ezért vállaltam el ezt a felkérést, ezért mondtam azt, hogy nagyon szívesen segítek. Tényleg, sok helyen ismernek a világban, szívesen fogadnak. A bolgár miniszterelnöktől a bolgár ellenzékig, a kínai vezetéstől a brüsszeli vezetőkig és ezzel valamit tudok tenni az ország érdekében. És tulajdonképpen nem igazán az az érdekes, hogy az ember mennyire látványosan tud tevékenykedni. Van az egy, jelent ez egyfajta elégtételt, persze, hogyha az ember kap egy visszaigazolást, hogy: no hát azért ezt jól megoldottak és az emberek tudják és örülnek neki. De hogyha én valamit elő tudok készíteni, mondjuk egy jó üzletet, mert magyar technológiát, mezőgazdasági élelmiszeripari technológiát tudunk kivinni Kínába, ez egy ilyen ügy volt, ez a bizonyos lúdtenyésztő központnak a létrehozása Belső-Mongóliában. Én végtelenül büszke voltam arra, hogy ebben én közreműködhettem, előkészíthettem. Amikor elakadtak, mert mondjuk elég nehézkes a kínai engedélyezés, mert állategészségügyi szempontból nem akarták elfogadni a magyar termékeket, akkor interveniáltam, tárgyaltam, beszéltem. Ez egy nagyon jó dolog.

Műsorvezető: Nem hír miniszterelnök úr.

Medgyessy Péter : Hát a pozitív hír az nem hír. Hát ezt ön legalább annyira tudja, mint én. Igazán a negatív hír a hír és ilyeneket szeretnék most elkerülni, ha lehet.

Magyarország talán még nem teljesen érett meg arra, hogy együtt tudjunk örülni. Tehát mi igazán annak örülünk, hogyha valakinek valami baja volt és mi megúsztuk például. Vagy azt látjuk, hogy lám-lám, azért ez mégsem tudta ezt a kérdést igazán dűlőre vinni. És nem igazán tudunk együtt örülni, amikor van valami siker. És Isten bizony, hogy van egy csomó siker, van egy csomó kudarc. Nem kell rajta csodálkozni. Minden ember életében, minden család életében vannak örömök és vannak bosszúságok a gyereknevelésben, vagy nem tudom mi a csodában.

Műsorvezető: Térjünk rá a köztársasági elnökválasztásra, ahol ön is jelen volt és szavazott és erről nyilatkozott is. Engem egy valami jobban érdekel. Ön néhány belátó mondata, félmondata révén utalt arra, hogy bizonyos olyan tulajdonságok hiányoznak, vagy hiányoztak az ön miniszterelnöki működéséből, olyan karakterjegyek, amelyek Magyarországon óhatatlanul szükségesek ahhoz, hogy valaki átvészeljen olyan konfliktusokat, amiket ön nem vészelt át. Az ismeretségi körömben is, de gondolom, máshol is fölvetődött, hát hiszen a Medgyessy igazán köztársasági elnöknek lett volna való. Most amiatt a történet miatt ez kútba esett. Ön hogy véli, hogy ez nem egy ilyen tragikus ritmushiba, hogy esetleg jobban járt volna, hogyha először az MSZP azt mondta volna, hogy tök mindegy, legyen x a miniszterelnök, de majd köztársasági elnöknek önt jelölik. Nem sajnálja, hogy nem lett köztársasági elnök? Az a közvélekedés, hogy ön arra optimálisan alkalmas és nagyszerű lett volna.

Medgyessy Péter : Térjünk vissza először arra, hogy milyen tulajdonság hiányzik belőlem. Hogyha most egy kabaréműsorban ülnénk, egy jó televíziós kabaréműsorban, akkor ha én ezt kifejezésre juttatnám, akkor most fütyülnének egyet. Tehát kifütyülnék azt a szót, ami tulajdonság hiányzik belőlem ahhoz, hogy igazán egy jó politikus lehessek. Viszont egy köztársasági elnöknek erre a tulajdonságra nincs igazán szüksége. Nagyon megtisztelő az, hogyha valakiknek ez az eszébe jutott. Én azt gondolom, hogy ma ez a kérdés le van zárva. Van egy jó köztársasági  elnökünk. Tényleg, méltó köztársasági elnököt választott a Parlament, egy véletlen során egyébként. Nem a Parlamenten múlott alapvetően, hogy egy jó köztársasági elnökünk van. De a véletlenek úgy hozták, hogy mégis. Így van. Nem fog sok örömet okozni sem a Fidesznek, sem az MSZP-nek…

Műsorvezető: … ugye?

Medgyessy Péter : … hanem a saját elveit fogja képviselni és én ezt végtelenül nagyra tartom.

Műsorvezető: Azt gondolom, lehet, hogy a Fidesz is adott esetben a Szili Katalinnal jobban járt volna. Aztán hogy ez milyen sejtetésekre ad alkalmat, azt kerüljük ki. Az elmúlt évben a kormányzat részéről ilyen, mint a köztársasági elnökválasztás, vagy egyéb, nem akarom kínos helyzetbe hozni, ha óhajt válaszolni, válaszolhat. Ha nem, akkor elkerüljük. A tapasztalható események alapján mi az, amit ön biztos nem lépett volna meg?

Medgyessy Péter : Igen. Hát egy kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert ugye az ember a saját fészkére igyekszik vigyázni, és …

Műsorvezető:… igen, de én nem kritikát….

Medgyessy Péter : … de akármit, azért lehet kritikát is. Nézze. Én nagyon sok interjűban például elmondtam azt, hogy a száz lépés programját egy kicsit másképp terveztem volna. A PR-t nem az elejére, hanem a végére vettem volna. A száz lépésnek sok, túl sok a száz lépés, nem lehet megjegyezni…

Műsorvezető:… túl sok apróság van…

Medgyessy Péter : … és nem lehet azonosulni vele. Nagyon fontos, a politikában nagyon fontos, hogy az emberek, akiket érint,  azok azonosulni tudjanak. Na most, 200 lépést nem lehet megjegyezni, nem lehet hozzá igazán viszonyulni. Háromhoz lehet és hárommal kapcsolatban ilyen vagy olyan véleményt kialakítani. De ha azt kérdi ön, hogy mi az, amit talán nem támogattam volna, akkor ezektől a konkrét ügyektől eltekintve igazán, alapvetően az, hogy úgy érzem, hogy a kormánynak nagyobb távolságot kéne tartani ettől a stílustól, ami a politikára ma jellemző. Tehát nem szabadna neki belemenni. Ugye nem szabad elfelejteni azt, igen, tudom, nagyon nehéz kérdés. Látom az arcán, hogy önben is a kérdőjel vetődik fel.

Műsorvezető: Én azt mondom, hogy amikor ön ellépett és jött Gyurcsány Ferenc, akkor mérvadó baloldali liberális... azt mondták, hogy: na ez kell, most a Gyurcsány, ez majd, ez az Orbán Viktorral szemben. Na ez most itt lesz ellenfél. Tévedés volt ez? Vagy csak egy vehemencia?

Medgyessy Péter : Nézze, azt nem tudom, hogy tévedés volt-e, ez 2006-ban fog igazán kiderülni. Én azt érzem, hogy – és ezt gondolom, hogy az fog nyerni a választásokon, aki olyan módon tud az emberekhez szólni, hogy azt az emberek értik, elfogadják és szeretni tudják. Tudja, nagyon furcsa dolog a politika. Én ezt megtanultam az elmúlt években, hogy valójában szerethető emberek kellenének. Nagyon nehéz ilyeneket produkálni. Mert a politika eltorzítja a fejeket, eltorzítja a lelkeket, eltorzítja a gondolkodást, De hogyha egy pillanatra fölül tud emelkedni valaki és azt érzi, hogy: valójában én nekem most valahol megoldásokat kell keresnem, akkor az emberek végül is egy békés, normális hangvételre és egy jó megoldásra várnak. Hogy aztán a közéletben időnként szeretik a pankrációt és ebből következően tapsolnak, de amikor már a pankráció nagyon véres, akkor azt mondják, hogy: ejnye, ejnye, ezt nem szabadott volna. Ez egy másik dolog.

Műsorvezető: Érdekes amit ön mond és az jut eszembe, ami a múlt héten történt, jobb oldalról egy mérvadó valaki, akit egyébként én becsülök, azt mondta, itt ült Gyurcsány Ferenc velem szemben és utána azt mondta az a valaki, akivel elég jól vagyok, hogy: maga jobban szereti a Gyurcsányt, mint az Orbánt. Sőt, maga szereti Gyurcsányt. És én erre azt mondtam, hogy nincs emocionális érzelmi viszonyom az ország vezetői iránt. Ez csak az én álintellektuális politikában jártasabbnak tekinthető alkatomból fakad, vagy a kevésbé, az élet minden napjaiban élők azok érzelmileg kötődnek?

Medgyessy Péter : Én azt gondolom, hogy az teljesen rendjén van, hogy egy szerkesztő, egy riporter, egy gondolkodó értelmiségi ilyen helyzetekben nem nyilváníthat véleményt, nem mondhatja azt, hogy én ezt szeretem, ezt meg nem szeretem. Az emberek nem így gondolkodnak. Az embereknek kellenek személyiségek, akikkel azonosulni lehet, akiket szeretni lehet. Akikbe bízni lehet…

Műsorvezető: … nem arról van  szó, hogy nem hazudik, az nálam sokkal fontosabb, hogy hiteles. Nem képmutató.

Medgyessy Péter : De látja, a vége mégis az, hogy tehát ebből következően szeretik. Mert nem hazudik, mert hiteles, mert van egy kis humora, mert ember és ebből következően gyarló és időnként hibákat vét és időnként mégis megoldja a dolgokat. Az emberek valami ilyesmiket keresnek. Én azt hiszem legalábbis, ez volt nekem a tapasztalatom a választások idején.

Műsorvezető: Egy picit visszatérnék még a konszenzus kérdésére, mert ez a két interjú csak önnek, mint gazdasági szakembernek fölolvasom Matolcsy Györgynek néhány mondatát. Azt mondja: „a gazdaság versenyképességének emeléséért már nem a gazdaságban rejtőznek a források, hanem az állam berkeiben. Minden terület, ahova az állam beteszi a lábát, igazságtalan és torz működést mutat, egyszerre keletkezik mindenütt hiány és nyer teret a pazarlás”. Az teljesen liberális.

Medgyessy Péter : Ez az ultraliberális gondolkodás igen.

Műsorvezető: Ami nagyon, számomra rendkívül érdekes, hogy ezt Matolcsy György, aki egyébként az ellenzéknek a gazdasági szakembere, ezt ilyen, és utána még taglalja és elemzi.

Medgyessy Péter : Nagyon érdekes folyamatok zajlanak le a világban és Európában, mert ez a két nézet nagyon erősen ütközik. Az egyik, amelyik azt mondja, hogy hát azért az államnak mégis vannak bizonyos feladatai. Mondjuk a környezetvédelemben nem nagyon lehet várni azt, hogy az állam nem próbál megoldásokat találni. Persze, meg kell kérni az állampolgárokat, hogy ne dobják el a szemetet. Persze szigorúan büntetni kell azokat a cégeket, amelyeknek a széndioxid kibocsátása borzasztóan nagy és ebből következően rongálja az egészségünket. De azért az államnak ott nagyon komoly szerepe van. Az oktatásban azért alapvetően mégiscsak az államnak van szerepe. Persze, nagyon jók a magániskolák, de nem tudja mindenki megfizetni a magániskoláknak a költségét. Van tehát egy olyan irányzat, amely azt mondja,  hogy igen, az állam az borzasztó fontos. És van egy másik, amelyik azt mondja, hogy az állam totálisan rossz. Én azt hiszem, hogy ma az állam Magyarországon, induljunk ki a saját hazánkból. Magyarországon túlburjánzik. Ez igaz arra, hogy nagyon sok az önkormányzat. Kérem szépen 3200 önkormányzat van Magyarországon, szemben más országokkal, ahol 4-500, vagy még ennél kevesebb számú önkormányzat van. Na most, az önkormányzatnál nemcsak az a probléma mondjuk – hogy ennél a példánál maradjak – hogy fizetnek embereket, hanem az a probléma, hogy nehezítik az állampolgárok érdekeit. A legnagyobb jó szándékkal is nehezítik. Mert be kell menni, mert bürokráciával jár, mert nehézkes, mert elbírálják, mert visszaadják, hogy tessék szíves lenni még ezt is kitölteni, és a többi. És hát emellett persze van egy állami kiadási oldala is. Elvonja valójában a forrásokat a fejlődéstől, a gazdasági növekedéstől. De ez nagyon sok mindenre igaz. Hát tudomásul kell venni azt, hogyha Magyarországon sajnos a gyerekeknek a száma nem nő, vagy nagyon kis mértékben nő, vagy éppen csökken, akkor nem lehet ugyanannyi iskola. Nem lehet ugyanannyi tanár, nem lehet ugyanannyi pedellus. Ezek szomorú dolgok. Magyarországnak azt kell megtanulni, amit Amerika megtanult ezelőtt évtizedekkel. Nagyon rugalmasan kell alkalmazkodni. Meg kell tanulni újrakezdeni. Én megkockáztatom, én ezt a saját életemből is tudom, de én azt hiszem, hogy generációkat kell úgy fölnevelni, hogy tanulják meg azt, hogy hogyan kell újra kezdeni egy életet és közben nem elveszteni a kedvüket, hanem azt mondani: na, majd én ezt is megoldom, majd itt is megtalálom a helyemet.

Műsorvezető: Most némileg ... amit ön mond, áttételesen amit utóda is mond, aki átutalja a döntéseket és a fordulatoknak az elhatározásait az állampolgárra. Én azt gondolom, ebbe most ne menjünk bele…

Medgyessy Péter : … én egy harmóniát keresek az állam és a nem állam között. Tehát én azt gondolom…

Műsorvezető: … ezt ön vetette fel  először, nem? az Országgyűlésben most napirendre kerül. Egy kicsit később utolérik önt.

Medgyessy Péter : Igen, hát a köztársasági elnök közvetlen választását is fölvetettem. Én tudom, hogy nagyon sok barátom, sok olyan ember, akit én egyébként nagyon nagyra értékelek, irtózik ettől. De hát Ausztriában miért nem irtóznak tőle? Ausztriában is közvetlenül választják a köztársasági elnököt. Nem sokkal erősebb a köztársasági elnök Ausztriában, mint Magyarországon. Mondjuk nem a francia rendszerről beszélek, mert a francia rendszer az egy más, tényleg az egy prezidenciális rendszer. De nagyon sok országban közvetlenül választják és el lehetne kerülni ezeket a cirkuszokat. Ha februárban, 2004 februárjában ebben a kérdésben sikerült volna kialakítani valamifajta megegyezést a pártok között, akkor nem lett volna ez a szégyen a köztársasági elnökválasztásoknál és talán egy kicsit könnyebb helyzet lenne mondjuk a 2006-os választásokon, amikor a parlamenti képviselőket fogják választani.

Műsorvezető: Latolgatták sokan, hogy mi az ön jogviszonya, jelenlegi apparátushoz, jelesül Gyurcsány Ferenchez. Ezt latolgatták, miközben tudnivaló bizonyos médiaberkekben, hogy önnek kevesebb konfliktusa Gyurcsánnyal, mint egyéb személyiségekkel. Ebbe ne menjünk bele. Hányszor kérték ki az ön tanácsát. Például az új miniszterelnök utódja hányszor kérte ki az ön tanácsát az elmúlt közel egy évben?

Medgyessy Péter : Én azt látom, hogy úgy átlagosan kéthavonta egyszer egy nagyobb beszélgetésre leülünk. Ez inkább szükségtől függ. Amikor ő úgy érzi, hogy valami igazán nagy konfliktusa van, amiről szívesen meghallgatná a véleményemet, azért megkérdezi. Az egy más kérdés, hogy mindig megfogadja-e. De hát természetesen nem erről szól a történet. Mind a ketten úgy gondoljuk, hogy egy beszélgetést megérhet egy ilyen téma, adott esetben mondjuk a választásokra való készülés 2006-ban vagy egyéb más dolgok és amelyről szívesen elmondom a véleményemet, nem mindig örül neki. Tehát az élet ilyen.

Műsorvezető: Ön örült, amikor Gyurcsány mondta el önnek?

Medgyessy Péter : Nem, azért mondom, tehát az élet ilyen. Én sem mindig örültem. Hát persze. A tanácsadónak nem az a dolga, hogy hajbókoljon és hajlongjon és mondja, hogy de jó vagy főnök, de jó vagy főnök. Egyébként sem főnököm a Gyurcsány Ferenc, de az a dolga, hogy tisztességesen megmondja a véleményt.

Műsorvezető: De önnek nem volt lobbija olyan értelemben, hogy bement a Parlamentbe és akkor az embereivel vehette magát körbe. Az jól van kidolgozva, hogy ahogy az éppen aktuális miniszterelnök között információk hitelesen jussanak el, hogy legyen egy gyakorlata annak, hogy kellemetlen ügyeket is az orra alá dörgölnek egy miniszterelnöknek, hogy az aztán képes legyen ezt elfogadni és ne érezze azt támadásnak.

Medgyessy Péter : Hát ez egy nagyon jó kérdés, mert én a saját gyakorlatomból tapasztaltam azt, hogy az elején még az embernek meg merik mondani a véleményt és aztán később kialakul egyfajta idol, a miniszterelnök, nagy a-val és nagybetűkkel utána is és már nem nagyon merik neki megmondani. És ha egy miniszterelnök nem igazán igényli és nem mondja azt, hogy: te, gyere, üljünk le, igyunk meg egy pohár bort és beszélgessünk kicsikét arról, hogy hogyan is látjuk, akkor a mechanizmus nincs kialakítva.

Műsorvezető: Féltik a pozíciójukat, akik már kivájták maguknak a miniszterelnök körül?

Medgyessy Péter : Én azt hiszem, hogy inkább csak szeretnek jó híreket vinni. Tehát ők úgy gondolják, hogy az a jó dolog, ha állandóan jó híreket visznek. Hogy azt mondják, hogy dübörgünk, hallom néha a miniszterelnök környezetéből ezt a szót. Azt gondolom, nem dübörgünk. És ha valaki a miniszterelnöknek tisztességesen megmondja, hogy ez itt most nem igazán jó, és ő aggódik, a múltkor például – hadd áruljak el egy titkot – beszélgettünk és azt mondta: nagyon rossz kedvem van, úgy látom, hogy így valahogy nem jól fognak alakulni a dolgok. És azt mondtam, hogy: na látod, most kezdem hinni, hogy lehet megnyerni ezt a választást. Mert hogyha te most nagyon boldog lennél és nagyon jól éreznéd magad, akkor azt hiszem, hogy 0 az esély, ha aggódsz, ha tépelődsz, hogyha érzed, hogy valami nincs rendben, akkor az egy első lépés ahhoz, hogy meg lehessen oldani a dolgokat.

Műsorvezető: Felelősségteljes válasz volt. Én a magam mentalitása szempontjából biztosan azt mondtam volna neki, mint volt miniszterelnök, hogy: na ugye, ugye? Beszéljünk az ön magánszférájáról. Nyugodtabb az élete? Nyilván nyugodtabb. Ugye hülye kérdés. De hogy tölti el. Tehát annakidején volt egy cége, egy vállalkozása, egy rangos gazdasági tanácsadó cég, nagyon elegáns cég, ez most nincs.

Medgyessy Péter :  Ugye azt én annakidején eladtam. A nevemet is levetettem róla és a volt kollégáimmal megegyeztem abba, hogy semmilyen állami megbízásnak a közelébe se mehetnek. Most ugye más a helyzet. Nyilvánvaló, hogy nem vagyok miniszterelnök, ebből következően lehet nekem egy tanácsadói irodám, állami megbízással ma sem foglalkozom. Tehát ilyennek a közelébe nem megyek. De csináltam egy újat. Mert ő közben prosperálnak, működtetik a saját régi cégüket, teljesen rendben van. Én viszont azt gondoltam, hogy érdemes talán egy újat megcsinálni. Hát ez mondjuk elviszi az időmnek, a munkámnak egy részét. Az utazó nagyköveti feladat az egy elég, elég időigényes és elég komoly munka.

Műsorvezető: Szeret társaságba járni.

Medgyessy Péter : Én nagyon szeretek és hát most kell visszaépítsem a baráti körömet. Tudja ez nagyon nehéz.

Műsorvezető: Azt akartam kérdezni, voltak-e csalódásai?

Medgyessy Péter : Ugye az ember politikus időszaka alatt nem köt barátságokat. Azért nem köt, mert ezek mögött mindig érdekek vannak és ebből következően ezek nem igazi barátságok. Az emberekbe nem csalódtam. Tehát én nekem jó érzés az, hogy kimegyek az utcára és ma is odaköszönnek, egyik-másik ember odajön, kezet fog, valamit mond. Az jó dolog. A barátaimban, a baráti kapcsolataimat újra kell építeni. Szóval éveken keresztül én nekem nem az volt az első, hogy a barátaimmal le tudjak ülni egy pohár…

Műsorvezető: … ezt megértették a barátai?

Medgyessy Péter : … megértették, de valahogy mégis várták volna. És ez olyan érhető dolog. És most ezeket újra kell építsem. És hát végül vannak a politikusok, akikkel kapcsolatban mondjuk olyan 70 százalékban nincs csalódásom. 30 százalék. Tehát azt hozták, amit vártam. Ami nem azt jelenti, hogy jót hoztak, csak azt mondom, hogy nem volt meglepetés. 30 százaléka az egy kicsit meglepett, de hát az ember – én még olyan fiatal vagyok, annyi mindent tanulhatok, most éppen a tanulás fázisában vagyok.

Műsorvezető: Az az érzésem, maradt még, mert az időnk letelt sajnos. Hogyha most egy napra azt mondanák, hogy Gyurcsány köhög, egy napra tessék, újra átveheti a hivatalt. Mi lenne az az egy dolog, amit biztos meglépne?

Medgyessy Péter : Hát ugye én azt látom…

Műsorvezető: … vagy elindítana.

Medgyessy Péter : Elindítanék. Hát elindítani azt nagyon sok mindent kellene, mert azt gondolom, hogy el kéne kezdeni foglalkozni…

Műsorvezető:… de ami a legfontosabb…

Medgyessy Péter : … el kéne kezdeni foglalkozni nagyon komolyan a hosszú távú változásokkal. A magyar politika irtózik a reform szótól. Ezt megutáltatta vele az én magyar értelmiségi baráti köröm. Mert ugye úk használták túlságosan ezt a reformot és most már mindenki a reform alatt megszorításokat ért. Nem jó. Azt gondolom, hogy el kell kezdeni előkészíteni a reformokat, nagyon komoly lépéseket. Nem apró lépéseket, hanem nagyokat, ami munkát igényel.

Műsorvezető: Államigazgatási, államháztartási…

Medgyessy Péter : … államháztartási, egészségügy, így van, ezek az alapvető kérdések, kutatás-fejlesztés és oktatás kapcsolata és hát ha valami konkrétat kérdez, hogy most úgy hirtelenjében mit csinálnék.

Műsorvezető: … azt mondja: fejezzék le, nem tudom kit, mint egy király, az az egy intézkedés mi lenne? Nem lefejezés. Nevezzék ki. Legyen ő az udvari bolond.

Medgyessy Péter : Nem. Arra gondoltam volna, hogy volt nekünk egy korábban működő rendszerünk, ami lehetővé tette azt, hogy levágja ezeket az energia-áremeléseket, vagy árcsökkenési folyamatokat. Tehát valahogy kiegyenlítettebbé tette a benzináraknak, az olajáraknak a növekedését. Lehet, hogy ezt vissza kéne állítani. Lehet, hogy egy picikét le kéne fékezni ezeket a kilengéseket. Tényleg zavarja az embereket. Nemcsak a fuvarozókat, hanem a normál hétköznapi életünket zavarja az, hogy nagyon drágába kerül a benzin. Nem arról van szó, hogy ettől sokkal olcsóbb lesz, de legalább érzik azt, hogy az állam együtt gondolkodik a lakossággal. Érzik azt, hogy egy részét átvállalja ezeknek a terheknek, nem akar plusz nyereséget belőle. Ezt talán lehet, hogy meg kéne csinálni.

Műsorvezető: Amikor legutóbb beszélgettünk, az valamivel utána volt, hogy ön már nem volt miniszterelnök. Azóta sokkal kisimultabb és nyugodtabb. Kívánom, hogy az ország is egy év alatt kisimultabb és nyugodtabb legyen. Önnek pedig jó egészséget és sok sikert kívánok.

Medgyessy Péter: Nagyon szépen köszönöm.