2005. június 9., csütörtök

Medgyessy Péter a Kossuth Rádió, Esti Krónika c. műsorában

Műsorvezető: Tavaly augusztusban a koalíciós pártok közötti feszültség odáig vezetett, hogy Medgyessy Péternek távoznia kellett a miniszterelnöki posztról. Most az államfőválasztás körül kialakult helyzet miatt éleződött ki a viszony az MSZP és az SZDSZ között. Vannak-e párhuzamok a tíz hónappal ezelőtti és a mostani koalíciós csaták között. Azután az ellenzéki kritikák szerint a magyar gazdaság azért van leszálló ágban, mert a szocialisták és a szabad demokraták elmúlt három évében gazdaságpolitikai hibák sorozatát követték el. Magas a munkanélküliség, az államháztartási hiány és a fizetési mérleg hiánya, illetőleg egyre távolabb kerülünk az euró bevezetésétől, mert nem tudjuk teljesíteni a kritériumokat. Lendvai Béla vagyok, jó estét kívánok. Üdvözlöm a Háttér vendégét Medgyessy Péter korábbi miniszterelnököt, Magyarország utazó nagykövetét.

Medgyessy Péter: Jó estét kívánok.

Műsorvezető: Olvastam egy kétmondatos véleményt arról öntől, hogy sajnálja, amiért nem a baloldalnak jutott eszébe Sólyom László jelölése az államfői posztra. Ha ezen a véleményen van, ha nincs frakciófegyelem, akkor akár Sólyom Lászlóra is betette volna az x-et a szavazólapon?

Medgyessy Péter: Hát ha nincs frakciófegyelem, akkor betettem volna ezt, bevallom. De miután van, ebből következően természetesen nem titkolom azt, hogy kire szavaztam, Szili Katalinra. De azért hadd mondjam el azt, hogy példátlan a magyar újkori demokrácia történetében, hogy egy parlamenti többség nem tud élni a lehetőségeivel. Ez nem jó, ez előre vetít különböző feszültségeket és azért nyilvánvaló, hogy mindannyian tudjuk azt, ha ez a többség szeretne a választásokon 2006-ban nyerni, akkor nem ismételheti meg ezt a katasztrofális kudarcot.

Műsorvezető: A parlamenti többség két pártot jelent. Mind a kettő hibázott?

Medgyessy Péter: Azt gondolom, hogy mind a kettő hibázott. És hadd mondjam el, hogy nem gondolom azt, hogy az MSZP-t fel lehet menteni. Szóval, nem hiszem azt, hogy ez csak az SZDSZ-nek a hibája. Én azt gondolom, hogy mind a két párt. Először is az, hogy nem értettek egymással szót. Hogy nem időben kezdtek egymással beszélgetni. Hogy az, aki a helyzet gazdája, nem érezte a felelősségét annak, hogy hát legalább a matematika, nem is a matematika, a számtan alapszabályait vegye figyelembe. Úgy hogy én azt hiszem, hogy itt sorra történtek politikai hibák, odáig viszont, hogy adott esetben, amikor már látható, hogy értelmetlen valamit erőltetni, akkor mondjuk azt se zártam volna ki, hogy Szili Katalin azt mondja, hogy nekem fontosabb a koalíció ereje, fontosabb az, hogy sikert érjünk el, bizonyítsuk azt, hogy mi képesek vagyunk ezzel az erővel élni, ezzel a helyzettel élni és esetleg visszalép. Tehát itt valójában nagyon nehéz bárkit is felmenteni. Ezt őszintén kell mondjam. Anélkül, hogy felelősöket keresnék, mert nincs sok értelme. De azért a tanulságokat anélkül, hogy személyi konzekvenciákat levonnának, azért a tanulságokat bizony nem ártana levonni.

Műsorvezető: A bevezetőben arról beszéltem, hogy amikor tavaly nyáron a kormánykoalíció párti között olyan volt a feszültség, akkor ez az ön székébe került. A mostani helyzete, amikor talán még a tavalyinál is erőteljesebben érződik a viszály, lehet párhuzamot vonni? Tehát akkor azt mondja ugyan, hogy nem lehet, vagy nem szabad személyi felelőst keresni, de lehet, hogy megint valakinek a székébe fog kerülni ez az egyet nem értés.

Medgyessy Péter: Én nem azt mondtam, hgoy nem kell személyi felelőst keresni, én azt mondtam, hogy nem kell személyi konzekvenciákat levonni. Természetesen minden felelősség személyre vezethető vissza. Ezeket végig kell elemezni és tanulni kell belőle, mert különben - még egyszer mondom – 2006-ban súlyos következményei lesznek annak, hogyha ugyanilyen módon kezelnek kérdéseket a koalícióban. Van párhuzam természetesen a kettő között. Hát ha mondjuk nézzük a közvélemény kutatási adatokat, nagyjából ugyanott tartunk a közvélemény kutatás arányaiban most, mint ahogyan durván ezelőtt egy évvel. Megint látható módon az SZDSZ élezte ki az ügyet, bár hozzá kell tennem, hogy itt az MSZP nagyon ügyetlenül viselkedett. Az SZDSZ-szel nehezen találja meg – úgy látom – az MSZP az összhangot. Nehezen találta meg Horn Gyula idején, nehezen találta meg az én időmben és a kezdeti időszakban, amikor úgy tűnt, hogy nagyon kellemes és jó összhang lesz majd a Gyurcsány-kormány és az ő általa fémjelzett politikai kurzus és az SZDSZ között, ahhoz képest hát bizony romlott a helyzet. Na most, azért ez tehát valamifajta párhuzamra utal és hát annak a politikának a végiggondolását is igényli, hogy hosszú távon milyen lehetséges együttműködések vannak még a politikai palettán.

Műsorvezető: Nekem úgy tűnik, hogy ez a mostani viszály egyfajta családmodell lehet, rosszabb értelemben persze, hogy van egy házaspár, annak a két tagja, amelyik nem tud kijönni egymással igazából, de muszáj együtt maradniuk, mert van egy közös gyerekük, ez pedig ugye most a kormányzás. De hát ha folyamatosan követnek el hibákat, akkor előbb-utóbb váláshoz fog ez vezetni. Nem?

Medgyessy Péter: Ugye én azt látom, hogy valójában, ami most össze kell tartsa ezt a koalíciót, ez az a száz lépés programja. Nem lehet a száz lépés programját megcsinálni az SZDSZ nélkül.

Műsorvezető: Ezt mind a két párt ma ki is nyilatkozta ismételten.

Medgyessy Péter: Nyilvánvalóan, hogyha komolyan gondolják azt, hogy ez egy előre mutató program, jó irányba visz, meg kell valósítani, ezzel az embereknek a problémáit, a valós problémáit lehet esetleg megoldani, akkor bizony együtt kell dolgozni. Ehhez nem kell nagyon szeretni egymást egyébként. De a racionalitás azt diktálja, hogy ezt a programot végig kell vinni.

Műsorvezető: A programra még térjünk vissza egy kicsit, de talán maradjunk először annál, hogy az elmúlt napok viszályai, a parlamenti csatározás végül is milyen véleményeket szült, mert hogy utcán, közlekedve, bárhol, tömegközlekedési eszközökön nagyon sokszor hallottam azt itt az elmúlt napokban, hogy sokak megcsömörlöttek ettől a hercehurcától és nem akarnak elmenni szavazni sem legközelebb. Legalábbis most ezt mondják sokan. Ennek nem az a veszélye, hogy a végén aztán alig marad párt a Parlamentben. Mert ha kevesen mennek el szavazni, lehet, hogy ez a kispártoknak egyáltalán nem fog kedvezni. Az ellenkező dolog is történhet.

Medgyessy Péter: Nekem olyan nagyon nem fog hiányozni néhány párt, ha eltűnne a Parlamentből. De komolyra fordítva a szót, úgy gondolom, hogy a legnagyobb probléma az, hogyha az emberek kiábrándulnak a politikából. És láthatóan a politikusok mindent megtesznek annak érdekében, hogy az emberek azt mondják, hogy elegük van. Ez egy folyamat, ami durván egy éve tart. Egy évre visszatekintve látom és hallom azt, hogy az emberek azt mondják, hogy: nekem ez nem kell, ebből nekem elegem van. Itt az emberek, a politikusok egymással foglalkoznak, nem velünk foglalkoznak. Na most, észbe kellene kapni. Észre kellene venni, hogy ez nem a politikusok egzisztenciájáról folyik itt a történet, hanem észre kellene venni azt, hogy ez messze túlnyúlik azon, az emberekről van szó, ebből következően illene olyan kérdésekkel foglalkozni, ami a számukra a legfontosabb. A legnagyobb kockázat szerintem nem egyszerűen az, hogy egy-két politikai párt eltűnik a Parlamentből, vagy esetleg helyettük más párt bekerül, hanem véletlenszerű lehet az eredménye a választásoknak, hiszen ha az emberek nem mennek el, akkor egy nagyon kis tömege a választóknak, akár szélsőséges haragból, vagy elégedetlenségből, bármilyen irányba is elviheti a választások eredményét és ugyanolyan demokratikus eredménye lesz annak a választásnak is, mint hogyha sokan mennek el, kinyilvánítják véleményüket és egy kiegyensúlyozott, normális politikai légkör alakul ki. Tehát én a legnagyobb kockázatot abban látom, hogy az emberek kiábrándultak.

Műsorvezető: Ki kéne engesztelni őket valamivel? Ezt mondjuk választások előtt általában megszokott módon osztogatással szokott végződni.

Medgyessy Péter: Tudja, én azt hiszem, hogy nem azzal lehet őket, az embereket csak kiengesztelni, hogy na most, akkor adjunk még valamennyit. Ezt természetesen örömmel fogadják az emberek, de viszonylag gyorsan elfelejtik és valójában a szívükben és az agyukban megmaradnak azok a sebek, amiket a politikusok ejtettek. Tehát ha a politikusok viselkedése nem változik meg, ha nem állnak egymással szóba, hát képzeljen el egy olyan országot, ahol a koalíció pártjai sem tudnak egymással dűlőre jutni. Hát akkor hogyan lehet elvárni azt, hogy az ellenzék és a többség meg tudjon állapodni? Tehát ha nem lesz párbeszéd, ha csak az agresszivitás, csak a konfrontáció az, ami jellemzi a politikát, akkor ebből előbb-utóbb komoly bajok, súlyos következmények lehetnek. Úgy hogy én tehát azt tudom csak nagyon tisztelettel és nagyon barátsággal ajánlani a politikusoknak, politikus társaimnak is, ha úgy tetszik, hogy figyeljenek oda arra, hogy nekik példát kell mutatni. Az emberek nagyon jó lenne, ha olyan politikusokat találnának, akiket modellnek tudnak tekinteni az életükben. Családi életükben, az anyagi helyzetük konszolidációjában, a tudásban, a tisztelettudó párbeszédben és a nagyon éles, adott esetben nagyon éles vitákban is.

Műsorvezető: Ezt az ön kormányzása alatt is többször hallottuk, hogy jó volna a párbeszéd, hogy szükség van a kedélyek megnyugtatására és arra, hogy a parlamenti pártok és a politikusok egymással higgadt módon tudjanak tárgyalni. Na de ez akkor sem sikerült. Tehát az ön két éve alatt sem.

Medgyessy Péter: Nézze, én legalább elmondhatom magamról, mint ahogyan abban a bizonyos nagyon híres regényben, a Kakukk fészkében az indián a végén azt mondja, hogy: én legalább megpróbáltam. Tudja, én legalább megpróbáltam. Én kísérletet tettem, hogy próbáljunk meg emberek egymással beszélgetni, politikusok egymással párbeszédre jutni. Csak megemlítem és emlékeztetem például önt arra, hogy volt 2004 februárjában egy javaslatom arra vonatkozóan, hogy kezdeményezzük azt, hogy közvetlenül válasszák meg a köztársasági elnököt. Ennek érdekében kezdeményeztem egy négypárti egyeztetést. Sajnos az ellenzék vezetőereje el se jött a beszélgetésre. De azért, ha most belegondol, akkor azt világosan láthatja, hogy bizony egészen más lett volna ebben az esetben, hogyha az emberek tényleg saját maguk dönthették volna el, hogy ki legyen a köztársasági elnök. Lehet, hogy Sólyom László lett volna, lehet, hogy Szili Katalin lett volna. De az emberek sokkal jobban magukénak érezték volna és nem lett volna ez a szégyenteljes hercehurca.

Műsorvezető: Ön is említette az imént, ha a koalíciós pártok egymással is acsarkodnak és nem tudnak kijönni egymással, akkor hogyan lehet az ellenzékkel szembeni konfliktusokat, a bírálatokat, a kritikákat kezelni és éppen a napokban is több fideszes politikus beszélt arról, ma éppen Varga Mihály, hogy az elmúlt három év gazdaságpolitikai hibák sorozata volt, e miatt van most válságban a magyar gazdaság.

Medgyessy Péter: Nézze, mielőtt még erre a kérdésre komolyan válaszolnék és végig hoznám az érveimet, azért hadd mondjam, hogy képzeljen el egy olyan országot, ahol ugye az ellenzék agyon dicséri a kormányt és a kormány politikáját…

Műsorvezető: … az furcsa lenne…

Medgyessy Péter: … a világon ilyen nincsen. Természetes dolog az, hogy Varga Mihálynak az a dolga, hogy éles szemekkel keresse a hibákat, ne kreáljon hibákat, de vegye észre azokat a hibákat, amelyeket a kormányoldal elkövet. És mondja el, ez a demokráciának a lényege. Erre a kormányoldalnak kell legyen válasza. Az én válaszaim addig terjednek, ameddig én voltam miniszterelnök. És ezek a válaszok – azt gondolom, hogy olyan értelemben lehetnek helytállók, hogyha elvesszük azt, hogy ez a bizonyos költekezési politika mire is ment el. Mert igazán nem az az alapkérdés, hogy egy ország költ pénzt, vagy nem költ. Hát természetesen költ. Adott esetben bizony nagyon sokszor valamivel többet is, mint ami az erejéből telik. Az igazi kérdés az, hogy mire költötte. És ha ezt végignézzük, akkor ugye mire is ment az a bizonyos nagy csomag? A nyugdíjak emelésére, az özvegyi nyugdíjak komoly, érezhető növelésére, a 13. havi nyugdíj bevezetésére, a tanárok fizetésének növelésére, hát ha úgy tetszik, a nemzet napszámosainak a fizetésemelésére, milyen fontos az nekünk, hogy a gyerekeinket milyen emberek tanítják, hogy azok valahogy azért elégedettek-e, vagy utána még el kell menjenek valami kis munkára, mert egyébként nem bírják a családjukat eltartani. Hogy az ápolónők fizetésének az emelésére ment, vagy hogy mondjuk az autópályák építésére. Tehát én azt gondolom, hogy bárki bármit mondjon, makroközgazdászok, ellenzékiek, liberálisok, vagy bárki. Én vállalhatónak tartom azt, amit csináltunk és hogy ez a koncepció egyébként beleilleszkedett egy vonalban, ezt az bizonyítja, hogy ugye a 2002-es évben a költségvetési hiány 8,5 százalék volt és erre az évre 3,5 százalék lesz, 3.6 százalék lesz. Lehet, hogy ez egy-két tizeddel rosszabb lesz az ez évi, mint amit ígértünk. De azért a 8,5 és a 3,5 – 3,6 – 3,8 között borzasztó nagy különbség van, tehát lehet látni azt, hogy van egy gazdaságpolitikai vonalvezetés, amelyik költött, értelmes dolgokra költött és utána pedig következetesen helyreállítja a gazdasági egyensúlyt.

Műsorvezető: Emiatt valóban azért túl sok kritika nem érte önt, amiért úgymond osztogatott, hiszen ezeknek a rétegeknek valóban szüksége volt már ezekre az összegekre. De ugyanakkor ezt a költekezést valamiből finanszírozni is kellett. És ez a finanszírozható összeg ez a Fidesz kormány által hozott lépések következményeként maradhatott aztán az MSZP kormány kasszájában.

Medgyessy Péter: Igen, ezt ismerem ezt az érvet. Hát kicsit mosolyogtató. Hadd mondjak egy számot megint. 2002-ben a költségvetési hiány 90 százaléka az előző kormány döntéseiből adódott. Miről beszélünk akkor? Tehát az a bizonyos 8,5 százalék, amiről az előbb szóltam, ennek a 90 százaléka az előző kormány rossz, hibás döntéseiből, vagy adott esetben abból a politikából adódott, hogy a szőnyeg alá söpörte a gondokat és nekünk olyan helyzetet teremtett, hogy elő kellett állni a valóságos helyzettel és annak a rendezését kellett biztosítani. Nem hibáztatom a gazdaságpolitikáját az előző kormánynak, mert feltehetően minden kormány a választások előtt költekezik. Én csupán azt mondom, hogy ez egy tény, hogy amikor mi odakerültünk a kormányrúdhoz, akkor bizony igen jelentős, korábbi sarat kellett elrendezzünk. Nem arról volt szó, hogy azt költöttük, amit az előző kormány összegyűjtött, nem a hangya és a tücsöknek a története játszódott itt le, hanem egy egészen más helyzet.

Műsorvezető: A mai adatok szerint viszont ’99 óta nem volt ilyen magas munkanélküliség, hogy magas az államháztartási hiány, a fizetési mérleg hiánya, ezt is számtalanszor hallani az ellenzéki politikusok részéről és hogy egyre inkább távolodunk az euró bevezetésének a lehetőségétől, mert hogy nem tudjuk teljesíteni a kritériumokat. Ez mennyiben függ össze az ön két évével?

Medgyessy Péter: Hát először azért engedje meg, hogy figyelmeztessem arra, hogy ’99-ben az Orbán kormány volt pozícióban és hogyha azt veszi a legsúlyosabb mondjuk munkanélküliségi évnek, hát akkor ez azért azt mutatja, hogy bizony sajnos egy ciklusba belekerülnek ilyen időszakok is. Ez senkit nem vígasztal. Az embereket nem az érdekli, hogy melyik kormány idején van a legnagyobb munkanélküliség, ő szeretne magának munkalehetőséget találni. És én is azt mondom, hogy a legsúlyosabb probléma ma Magyarországon a munkanélküliség. Nem vagyok biztos benne, hogy a kormány a legjobban találta meg azt, hogy csak a fiatalok munkanélküli problémájával foglalkozik, hisz a középkorosztály és a nyugdíjhoz mondjuk tíz évnyire elhelyezkedő korosztály elhelyezkedési lehetőségei majdnem hogy nehezebbek, mint a fiataloké. Hiszen ő előttük már nem áll ott az egész jövő. Ott előttük már csak néhány év van és ez alatt a néhány év alatt kell egy nyugodalmas, nyugdíjas időszaknak az alapjait megteremteni. Tehát én azt hiszem, hogy az az irány, amit a kormány választott arra, hogy a foglalkoztatást bővítse, jó, az, hogy ezt elsősorban a fiatalok felé fordította, az nem elegendő, szükséges volt, jó volt, támogatom azt, hogy a fiataloknak adjunk munkalehetőséget, de legalább ilyen nagy súllyal kell foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy 45 éven felüliek hogyan tudnak elhelyezkedni.

Műsorvezető: A száz lépés programjával, amit szintén említettünk pár perccel ezelőtt, egyetért? Vagy van olyan esetleg, amit másként csinált volna, vagy másképp csinálna ma, ha lehetősége volna.

Medgyessy Péter: Tudja, nézzük először az elvi részét. Az elvi részével egyetértek. Tehát azok az irányok, amiket a kormány választott, azok az irányok jók, ez az a politika, az a fajta irány, amivel valójában mi a választások során megnyertük a választásokat. Ugyanazokat a dolgokat próbálják meg a valóságba áthelyezni, a gyakorlatba megvalósítani. Ez tehát én szerintem alapvetően jó. Az már ízlés kérdése, hogy valaki száz lépésről beszél, vagy pedig mondjuk kiválaszt néhány dolgot. Gondolja meg azt, hogy hogy a csudába lehet megjegezni száz lépést. Hogyan lehet arra emlékezni, és azt mondani, hogy ez aztán most már a mienk, ezt mi szeretjük. Ha van három ügy, amit kiválaszt a kormány és azt mondja, ez nekem borzasztó fontos és e köré építem föl a politikámat, akkor az jobban érthető, jobban megjegyezhető, az emberek jobban tudnak azonosulni vele.

Műsorvezető: Csak címszavakban mi lenne ez a három ügy?

Medgyessy Péter: Hát ez egy jó kérdés. Én ugye első helyen a munkanélküliség kérdését látom és úgy gondolom, hogy ott, az ahhoz szükséges képzés, átképzés, munkaügyi feltételeknek a biztosítása az alapvető. A második egy bátrabb gazdaságnövekedést ösztönző politikát keresek és ebben biztos, hogy lehetnek különböző programok, a nemzeti fejlesztési tervtől hitelcsomagokig, az agrárium nagyon súlyos problémáinak a megoldásáig. És végül a harmadik pedig azok a szociális igazságtalanságok, amelyeket tényleg rendezni kell, amit nem lehet egyetlen ciklus alatt, végképp nem a következő egy évben, de azért el lehet kezdeni és hozzá lehet látni. Tehát lehet persze másként is súlyozni. A dolog lényege végül is az, hogy az emberek tudjanak azonosulni vele. Hogy tudják vállalni. Tehát az irány jó és azt gondolom, hogy kevesebb több lett volna.

Műsorvezető: Ebbe a három pontba beleférne mondjuk az egykulcsos adó is? Hát a környékünkön most már – globálisan nézve természetesen – Szlovákia ugye 19 százalékot választott magának, Romániában a 16-ot, Szlovéniában éppen az elmúlt hetekben tervezték vagy jelentették be, hogy a tervek szerint 2007-től 20 százalékos lenne az egységes adó. Nálunk van erre kilátás?

Medgyessy Péter: Tudja, az a gondom, hogy nagyon felszínesek az ismeretek ezekről az adólépésekről és adóreformokról. Például látni kell azt, hogy Szlovákiában egy nagyon drasztikus szociális megszorító lépéssorozattal párosították az adóknak ezt a fajta változtatását. Lehet ilyen politikát választani, tehát mondjuk lehet azt mondani, hogy egy neokonzervatív politikának az a lényege, hogy drasztikusan megszorítom a szociális kiadásokat és a vállalkozások felé fordulok és könnyítem a vállalkozások helyzetét. De minden szélsőséges megoldásnak óriási kockázatai vannak. Szlovákiában – nem sokan tudják azt, hogy közel 19 százalék még mindig a munkanélküliség. Átlagosan az országban közel 19 százalék. Na most, ehhez képest a mi valamivel több, mint 7 százalékos munkanélküliségünk ugyan nagyon sok, de eltörpül. Súlyos szociális problémák alakulhatnak ki. Tehát az adóreform az egy olyan ígéret, ami nagyon szépen hangzik, de hogyha a politikusok becsületesek, akkor azt mondják: adóreform nincs, kiadási reform nélkül. Hiszen nem tudom az adókat csökkenteni, csak úgy, hogyha a kiadásokhoz is hozzá nyúlok. Egyik percről a másikra ugyanis az adócsökkenésből nem fog bejönni összességében több adóbevétel. A másik, hogy az adóreform az annyit jelent, hogy átrendezem a helyzetet, ebből következően lesznek nyertesek és lesznek vesztesek. Tehát két dolgot kell megmondani. Hogy a kiadásokra konzekvenciája van és hogy vesztesek is lesznek. Ha a politikusok tisztességesek lennének, akkor ezt mondanák el és lehet, hogy ezzel együtt is vállalható egy ilyen adóreform. De csak a szépet megemlíteni, csak azt emlegetni, hogy drasztikus átalakításra van szükség, ugye ezt mondja Orbán Viktor és az ellenzék, ezt mondja bizonyos értelemben az SZDSZ és a Szocialista Párt egy picikét mérsékeltebben, de hasonló dolgokat mond. Tessék szíves lenni elmondani a következményeket. És akkor ennek alapján lehet döntést hozni.

Műsorvezető: Európa gazdasági fejlődése is lassult az elmúlt években, de ezen ront vajon az, hogy most már két országban is, Hollandiában és Franciaországban is leszavazták az Európai Unió alkotmányát? Tehát nekünk magyaroknak ebből anyagilag származhat hátrányunk is, hogyha ezt nagyon egyszerűen próbáljuk lefordítani.

Medgyessy Péter: Tudja, én úgy látom, hogy Európa nehezen emésztette meg ezt a bővítést. Ugye itt tíz ország került egyszerre be, ez bizonyos kockázatokat, veszélyeket rejt önmagában a régebbi országok számára. Még újabb bővítésnek nézünk elébe. Ezek nincsenek kezelve. Azonkívül Európa nem emésztette meg azt, hogy a világgazdaság nem képes talpra állni és az európai gazdaság nem képes talpra állni. Hát ugye másfél százalék körüli növekedést várnak az eurózónában erre az évre, vagy még annál is kisebbet. Mondjuk ez is önmagában egy súlyos gond. És egy sor ország tele van belpolitikai feszültséggel. Hát mondjuk tipikusan ilyen Franciaország és Hollandia is. Na most, ebben a helyzetben nyilvánvaló, hogy az embereknek az elégedetlensége egy ilyen alkotmánnyal szemben koncentráltan jelenik meg…

Műsorvezető: … biztos, hogy az alkotmányról mondtak véleményt, hiszen azért a belpolitikai csatározások ott is megmutatkoztak…

Medgyessy Péter: … nem, nem. Én épp ezt akarom ezzel mondani, hogy valami egész másról szólt a történet. Az alkotmányt – legyünk őszinték – hát nem is nagyon lehet érteni. Ez egy hosszú, bonyolult szöveg, eléggé bürokratikus, nem erről szólt a történet. Egészen másról szólt. De nézzük a magyar konzekvenciákat. Én úgy gondolom, hogy mindenféleképpen Európa ezek után nem ugyanaz az Európa lesz, mint amit elgondoltak korábban. Magyarországnak el kell dönteni azt, hogy hova akar tartozni. A gyorsabban haladók, vagy a lassú, utolérők közé. Magyarország nem választhat mást a véleményem szerint, mint a fejlesztéseket, a gyorsabb gazdasági növekedést, a reformokat és ebből adódóan a gyorsabb haladást. Ennek ára van. Meg kell mondani, hogy mi az ára, de Magyarország be tud csatlakozni abba a körbe, amelyik talán nem a legbelsőbb kör, de mondjuk a második kör. A legközelebb áll a legbelsőbb körhöz. És a pénzügyi következményeket pedig úgy kell kiharcolni, erre most a júniusi európai tanács ülés alkalmat adhat majd, úgy kell kiharcolni, hogy Magyarország a lehető legjobban kerüljön ki. Úgy vélem, hogy Európa nem engedhet meg magának egymás után két kudarcot. Nem kérdés, hogy ez a népszavazás ez egy óriási kudarc. És ez Európa egészének a kudarca is valahol, mert nem sikerült megemészteni ezt az egész helyzetet. Most még egy kudarc, hogy tudniillik a pénzügyi tervet sem fogadják el és ezáltal bizonytalanságban él az a tíz csatlakozó ország, amelyik azt remélte, hogy itt kap valami lehetőséget, az nagyon nagy hiba lenne, ezt nem engedheti meg magának Európa.

Műsorvezető: Egy utolsó rövid kérdésre maradt már csak időnk, alig egy percünk van hátra. Egy interjúban azt olvastam öntől, hogy egy újfajta baloldal létrehozását szívesen felvállalná talán. Mit jelent ez az újfajta baloldal? Ez kicsit MSZP-től jobbra, centrumtól balra. Hol helyezkedne el és miről szólna. Tényleg csak néhány másodpercünk van erre a válaszra.

Medgyessy Péter: Talán ez túlzás, hogy én vállalnám ezt. Én szívesen lennék ennek a részese, szívesen segíteném ezt a gondolataimmal. Nekem van egy világpolitikai gondolkodásmódom, nagyon sok mindent láttam, ez talán hasznosítható. Az újfajta baloldal pedig valódi kérdésekre kell választ adjon. Olyan kérdésekre, mint hogy mit kezdünk a természeti környezetünkkel, hogy mit kezdünk azzal, hogy egyre nagyobb mértékben jelennek meg idős korosztályok a társadalom életében, hogy mit kezdünk olyan ügyekkel, mint a társadalmi igazságtalanságok és az esélyek javítása. Hogy mit kezdünk olyan alapvető nemzeti identitásbeli kérdésekkel, mint a nyelvnek az ügye. Ezekre, - vagy a hit kérdése – ezekre valódi nemzeti és baloldali válaszokat kell adni és hogyha vállalkozik valaki arra, hogy ezekre megkísérelje megadni a választ, akkor én nagyon szívesen csatlakozom.

Műsorvezető: Csak egy kérdés, már voltak erre jelentkezők?

Medgyessy Péter: Hát majd meglátjuk, most még egyelőre lehetőség van és azt gondolom, hogy ez sohasem késő.

Műsorvezető: A Háttér véget ért, köszönöm szépen vendégünknek, Medgyessy Péter korábbi miniszterelnöknek, Magyarország utazó nagykövetének, hogy itt volt a Háttér stúdiójában.

Medgyessy Péter: Köszönöm szépen.