2005. június 4., szombat

"Hallgatólagosan megbékéltünk"

Népszabadság • Tamás Ervin, Nagy N. Péter

A volt miniszterelnök, jelenlegi utazó nagykövet nem látja tragikusnak a köztársaságielnök-választás körül kibontakozott koalíciós konfliktust. A Gyurcsány-kormány száz lépése szerinte jó irányba tart, bár a kevesebb talán több lett volna. A kormányfővel megbékélt, korrekt munkakapcsolatban vannak. A baloldal megújításáról van elképzelése, de konkrét politikai szerepre nem vágyik.

- Ön nemrég interjút adott a Magyar Nemzetnek, amely korábban szinte csak támadóan írt önről. Nem kétséges, hogy azért kérték a beszélgetésre, hogy kellemetlenséget okozzanak a jelenlegi kormánynak. Miért vállalta?

- Amikor az ember bemegy a parlamentbe, azt látja, hogy az egyik oldalon csak Magyar Nemzetet, a másikon Népszabadságot vagy Népszavát olvasnak. Ilyet fejlett polgári demokráciákban nem lehet tapasztalni, és én nem is akarok igazodni ehhez a helyzethez. Az interjúban korrekt kérdéseket kaptam.

- Kormányfőként a parlamenti patkó két oldalának ellentmondását nyilván nem vette észre... Tavaly nyáron, amikor még miniszterelnök volt, az SZDSZ nemet mondott önnek egy személyi kérdésben. Ön, maga mögött tudva az MSZP támogatását, magabiztosan tartotta álláspontját. Néhány nap múlva már nem volt miniszterelnök. Több elem együtt áll most is ezek közül a köztársaságielnök-választás miatti koalíciós konfliktusban. Érvényes a párhuzam?

- Én nem innen közelíteném meg az esetleges hasonlóságokat. Inkább arra emlékeztet a helyzet, ahogyan a német liberálisok élték meg politikai kapcsolataikat a konzervatív pártokkal, Kohlékkal. Egy idő után kiderült, hogy a szabad demokratáknak kettős vegyértékeik vannak, a másik oldallal is képesek koalícióra lépni. Én itt látom a párhuzam lehetőségét. Egyébként az elvvel, amit az SZDSZ a felszínen képvisel a köztársasági elnök személyével kapcsolatban, egyetértek. Azzal tehát, hogy a feladathoz kell megtalálni a megfelelő személyt.

- Mindkét nagy párt erősen megkötötte magát. Melyik van kényszerpályán?

- A mostani helyzet senkinek sem jó, a tehetetlenség benyomását kelti. A miniszterelnök nagyon magabiztosan azt nyilatkozta: megoldjuk. Nem tehetünk mást, bízunk benne. Egyébként nem látom olyan tragikusnak a dolgot. Most hűvösebb a viszony, de hát a politika ilyen. Konfliktusokon keresztül kell együttműködni. Ez 2006-ig így lesz, utána persze sok minden nyitott.

- A napokban fogadta el a parlament az új ügynöktörvényt, amelyről azt követően kezdtek el tárgyalni, hogy a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozta az ön titkosszolgálati múltját bizonyító dokumentumot. Ön akkor a lehető legteljesebb nyilvánosságot sürgette. Olyan törvény született, amilyenre gondolt?

- Továbbra is zavaros a helyzet. Van egy természetes igény a múlt tisztázására, megértésére. De az is nyilvánvaló, hogy elkéstünk, amikor tizenöt év múltán melegítettük fel a kérdést. Én azt szerettem volna elérni, hogy tanulmányozható, kutatható legyen minden, a múlt rendszerben titkosított irat, de tartsuk tiszteletben a nemzetbiztonsági érdekeket is. Az elfogadott törvényszöveg nem biztosítja jól ezt az egyensúlyt. Ezért én képviselőként a lelkiismeretem szerint szavaztam, és nem fogadtam el a javaslatot, ahogy az idetartozó alkotmánymódosítást sem.

- Túl nyitottnak tartja a törvényt?

- Nem ilyen egyszerű. Szétfolyó, nem elég körültekintő...

- Nemrég a Fidelitas Come back Medgyessy!-táblákkal vonult a háza elé. Jólesett a figyelem?

- Ők nyilvánvalóan Orbán Viktort szeretnék miniszterelnökként látni, nem engem. Politikai akció volt ez a jelenlegi miniszterelnök ellen. Úgy fogtam fel, mint egy gyereknapi diákcsínyt. Jóarcú, szimpatikus fiatalemberek voltak. De azért a sajtot nem engedem kiénekelni a számból.

- A Fidelitason kívül mástól sok jó szót mostanában még viccből sem kapott. Legalábbis a költségvetés megviselt állapotát gazdasági és politikai elemzők is az ön két évéhez kötik.

- Az én időszakom egyes makroközgazdászok szerint részben elhibázott volt. Miért is mondják ezt? A választásokra készülődve arra a meggyőződésre jutottunk - nemcsak én személy szerint, hanem a baloldal prominens képviselői is -, hogy az orvosok, pedagógusok és a nyugdíjasok helyzete annyira méltatlan, hogy nekik ígérni nem egyszerűen politikai lehetőség, hanem természetes kötelesség. Az ígéretet betartottuk. Ennek ára volt. Nincs ingyenebéd sehol. Én ma is azt gondolom azonban, hogy ezt az árat a társadalomnak meg kellett fizetnie e csoportok - és a saját lelkiismerete - érdekében. Ráadásul itt nem is lehet megállni. Egy baloldali szociális programnak úgy kell folytatódnia, hogy ne csak az éppen rászorulókon segítsen, hanem képes legyen a szegénység újratermelődését is megakadályozni.

- Utódjának száz lépés programja mennyiben felel meg akár ennek a várakozásnak, akár csak az adott pillanatban meglévő lehetőségeknek?

- A száz lépés jó irányba indul, egybevág az én programommal, amivel választást nyertünk, ugyanakkor reformnak nem nevezném. És azt gondolom, hogy kevesebb talán több lett volna.

- Mi a fölösleges benne, illetve mit "irigyel" belőle?

- A családtámogatási rendszer átalakításával messzemenően egyetértek. Annyit tennék hozzá, hogy a vesztesekkel kommunikálni kell, hogy megértsék, jó ügy érdekében hoznak áldozatot. A borravalóknak az adókörbe vonása vagy a tőkejövedelmek egészségügyi hozzájárulással való megterhelése viszont szerintem nem átgondolt lépés. Szívesebben láttam volna alapos előtanulmányokat, előkészítést, és csak utána a kommunikációt.

- Miért nem lehetett annak idején a száznapos programmal együtt megtenni száz fontos, bár kis lépést?

- A lakástámogatási rendszer igazságtalanságaihoz hozzányúltam. Az, hogy jelenleg nem kezdett a kormány nagy átalakításokba, nem jelenti azt, hogy erre ne volna szükség, hogy ne lehetne már most olyan lépéseket is előkészíteni, sőt tenni, amelyek évtizedes távlatokat nyitnak, irányokat szabnak. Alapvető az esélyek megteremtése mindenki számára, aminek nélkülözhetetlen feltétele a szegénység újratermelődésének megakadályozása. Kulcsszerepben van az oktatás. Ma annak, hogy ki, milyen szakmában, hol végzett, már alig van jelentősége. Folyamatosan tanulni kell, változni, igazodni, szellemileg nyitottnak, rugalmasnak lenni, s erre felkészülni. Ezért jó az, amibe Magyar Bálinték belekezdtek, de ez még kevés. Már az óvodába be kell vinni nagyobb számban a nagyon szegény gyerekeket. Nem szabad hagyni, hogy eleve hátránynyal érkezzenek az iskolákba. Ez különösen érvényes a cigány családok gyermekeire. Más összefüggésben, de ugyanez a kérdéskör: a mostani túlzott regionális különbségek sem hagyhatók így, mert elfogadhatatlanul rontják az ott élők esélyeit. Ezt akadályozhatja meg például az autópálya-program, ami már nagyon jól beindult. Ezekre kell irányulnia a következő baloldali hosszú távú politikai programnak. Már most dolgozni kell rajta, hogy 2006-ra beérjen.

- Mennyiben kedveznek a szolidaritás köré szerveződő kormányzásnak a gazdasági feltételek?

- A kérdés feltehetően a lassuló Európára, benne a négy százalék körül fejlődő magyar gazdaságra utal. Én azonban mindig a diverzifikált gazdasági rend pártján álltam. Fontos számunkra Európa, de látni kell, hogy a következő időszakban mindenekelőtt Ázsia, tehát Kína, India, illetve Oroszország és Dél-Amerika bizonyos országai fejlődnek majd a leggyorsabban. Mi az elmúlt években egy lassuló Európában is megtaláltuk a számunkra gyors, nagyobb fejlődést ígérő speciális lehetőségeket, például az Audi-motorok gyártását, mert az jelentős mértékben Németországon keresztül Európán kívülre megy. Szóval továbbra is van mozgásterünk.

- Európa két politikai lassító pofont is kapott a francia, majd a holland nemmel.

- Engem is sokként értek a referendumok. Az ottani kampány idején jelentős időt töltöttem Franciaországban, és éreztem az emberek ellenkezését. Most már azon kell gondolkodnunk, miként tud ebből a helyzetből Európa jól kijönni. Nem biztos, hogy számunkra most rossz a pénzügyi perspektíva. Európa erős érdekévé vált, hogy bizonyítsa életképességét, fontosságát. Az újonnan csatlakozók előtt is. Szerintem Európa még egy kudarcot nem vállalhat. Ezért bízom abban, hogy júniusban megszületik a megállapodás Európa 2007-2013 közötti pénzügyi tervéről. Érdekes az is, hogy Schröder német kancellár például bármennyire is bukott az otthoni választásokon, erősebb európai helyzetbe került. Szellemileg a franciák uralták idáig az uniót, függetlenül attól, hogy ezt gazdaságuk potenciálja nem támasztotta alá. Most Németország került helyzetbe. Ez átírhatja az erőviszonyokat Európában, bár a francia-német tandemnek, még ha fordított formában is, nincs alternatívája. Számunkra, közép-európaiak számára is lehetőség kínálkozik arra, hogy újragondoljuk szerepünket. A koncentrikus körökbe rendeződő Európában, ha elérjük a megfelelő átközlekedési lehetőségeket a szintek között, előbb-utóbb érvényesíteni tudjuk, hogy dinamikus, utolérő régió a miénk. Így a kis államok bibói nyomorúságából a kis államok integrációja válhat. Ebben kulcsszerepünk lehet. Felértékelődünk, mert alkalmasak vagyunk az integráló, élesztő szerepre. Földrajzi helyzetünk a szolgáltatások fejlődése által meghatározott világban óriási előny. Az autópálya-építés következtében ezt egyre inkább kihasználhatjuk.

- Lát-e a jelenlegi kormányzásban az iméntiek szerinti víziót?

- Azért ez még egy új helyzet, de néhány politikusnál látok ilyen igényt.

- Viszonya Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel rendeződött, megnyugodott?

- A körülményekhez képest, igen. Én, ha tehetem, nem mulasztom el, hogy beszámoljak a tárgyalásaimon szerzett fontosabb tapasztalataimról, és ő is tolmácsol kéréseket nekem, mint utazó nagykövetnek. Hallgatólagosan megbékéltünk.

- A sebek?

- A sebeket nem Gyurcsány ejtette. A kétségkívül meglévő sebek nyalogatásának nincs értelme. A mostani éles helyzetben pedig végképp nem szeretnék politikai sebeket osztani saját oldalamnak.

- Mi a különbség a Kovács-Medgyessy, illetve a Hiller-Gyurcsány tandem között?

- Azt hiszem, hogy a tandem kifejezés a hazai politikai nyelvbe általam került be, de már bánom, mert nem elég pontos. A két kerékpározó ugyanis a tandemben ugyanazt teszi, a mi esetünkben azonban ez ideális esetben sincs így. A kormánypárt elnökének, akármilyen kényes feladat is ez ilyenkor, kontrollt kell gyakorolnia a miniszterelnök felett, aki viszont aktívabb, meghatározóbb szerepet visz.

- Működött a kontroll?

- Se nálunk nem működött, sem most nem működik. Ez bizony elmulasztott lehetőség. Ebben én is hibáztam, amiből viszont Gyurcsány Ferencnek kell tanulnia.

- Ön pártonkívüli. Az SZDSZ-szel súlyos konfliktusban hagyta ott a szocialisták vezette kormányt. Meghatározható, hogy politikailag hová tartozik?

- Egy jobb baloldalhoz. Ezt akarom támogatni.

- Megújuló baloldalhoz, ahogy Németh Miklós is fogalmazott, amikor még úgy nézett ki, hogy ő lesz az MSZP 2002-es jelöltje? Máig nem fejtette ki, mit kell ezen érteni.

- A jelenlegi baloldal nem mer szembenézni a modern kérdésekkel. Ezen kell változtatnia. Kimunkált viszonyt kell kialakítania ahhoz, hogy korlátosak a természeti erőforrások, lehetőségek. Árnyaltabban, de intenzívebben kell foglalkozni a környezet védelmével. A társadalom átlagéletkorának növekedése át kell hogy írja a viszonyunkat a felelősség kérdéseihez, figyelnünk kell rá, hogy új iparágak, életformák szerveződnek a szaporodó időskori évek köré. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a közép- és idős korosztály aránya folyamatosan nő, s vágyaik, igényeik vannak. Nem engedhetjük meg, hogy a nyelv és a nemzeti identitás ügye konzervatív felségterület legyen. És végül az esélyteremtés képessége, tehetsége a baloldali politika netovábbja kell hogy legyen.

- Az iménti kormányprogramszerű gondolatmenetet ki mondta? Egy potenciális politikus, a kormány mostani utazó nagykövete, vagy az egykori lehetőségeire emlékező miniszterelnök?

- Nem látok a magam számára ma konkrét politikai szerepet. Egy a baloldali értékek megfogalmazásán és érvényre juttatásán dolgozó, a globalizált világ kockázatait és örömeit, de egyúttal realitásait is mérlegelő szellemi közeg, úgynevezett think tank létrehozása viszont nem volna ellenemre.