Megjelent 2005. március 30-án, szerdán

Medgyessy Péter az ELTE politológus hallgatói között

A találkozóról szóló írás a Jogi Kar Jurátus című hetilapjának március 30-i számában jelent meg

Teadélután a kormányfővel 4. – Medgyessy Péter karunkon

Már szabadon utazhat Kubába

Abban a nagyon nehéz helyzetben van a cikkíró, hogy megint az kell mondania, lehetőleg látványos öntömjénezés nélkül, hogy borzasztó kellemes program után vagyunk. (Merthogy az író egyben moderátora is a Teadélután a kormányfővel című programnak.) Nincs mit tenni, tényleg kellemes volt. A tea persze –a hagyományt tudatosan folytatva- megint elmaradt, de ez talán nem meglepetés azoknak, akik rendszeres résztvevői a programsorozatnak.

Immár negyedik alkalommal láttunk vendégül miniszterelnököt a Politológia TDK keretében. Horn Gyula, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc után ezúttal Medgyessy Péter járt nálunk, a rendezvény pedig visszatért a régi, „intimebb keretek” közé. Kevesebb sajtó, kevesebb résztvevő (már ha a több, mint kétszáz ember kevésnek számít), de jóval több hallgatói kérdés - egyébként minden maradt a régi.

Csakúgy, mint a korábbiakban, Medgyessy Péterrel kapcsolatban is többnyire a személyes élményekre voltunk kíváncsiak. Rákérdeztünk, hogyan oldotta fel magában azt a paradoxont, hogy mind a diktatúrában, mind pedig a demokráciában vezető szerepet vállalt. Medgyessy Péter nem titkolta, hogy tehetséges fiatalként nagyon szeretett volna karriert csinálni, de nem tudhatta, hogy eljön-e, s ha igen, mikor a rendszerváltás. Hozzátette, a képet árnyalja, hogy az új demokráciában is meg tudta mérettetni magát, és pontosan azt tartja nagy eredménynek, hogy demokratikus választást nyert 2002-ben. Felvetettük, hogy az ő pályája nem más, mint folyamatos csúszkálás a gazdaság és a politika között. Medgyessy Péter erre azt mondta, hogy számára a gazdaság volt mindig is a szakma, s a politikai volt a kirándulás.

Politológus körökben nem volt ismeretlen az a városi legenda, hogy 1994-ben Horn Gyula akkori kormányfő felajánlotta Medgyessy Péternek az ipari miniszteri tárcát, sőt kifejezetten győzködte Medgyessyt, hogy vállalja. A volt miniszterelnök megerősítette ezt a történetet, s elmondta, hogy az uszodában, felesége telefonja nyomán tudta meg, hogy mégsem ő, hanem Pál László lett az ipari miniszter, mivel Pál Medgyessynél aktívabb volt a választási kampányban. Aztán több pozíciót is felajánlottak Medgyessynek kompenzációképpen, és ő a Magyar Felesztési Bank vezetését vállalta el. Végül 1996-ban -kis kitérővel-, mégis a miniszteri székben találta magát -–Bokros Lajost váltotta. Medgyessy egyébként pénzügyminiszteri tevékenysége értékelésénél érdemesnek tartotta a nyugdíjreformot kiemelni.

Ami 2002-t illeti: Medgyessy Péter elmondta, hogy fontos, hogy demokratikus legitimációt is tudott szerezni, s ez volt az első alkalom, hogy megmérettette magát egy pozícióért. Kifejtette, azért is vállalta a miniszterelnök-jelöltséget, mert sokan -vele együtt- elégedetlenek voltak a 1998 és 2002 között történtekkel.

A száznapos program kapcsán Medgyessy Péter azt mondta, hogy a mai napig büszke az intézkedéssorozatra, hiszen jelentős bérfeszültségeket sikerült így rendezni, igaz, ennek volt ára. Medgyessy szerint ezért nem lehet egy kormányzati intézkedésre azt mondani, hogy egy az egyben jó volt, hiszen mindennek van rossz és jó oldala. Hozzátette, úgy tűnik, hogy a magyar gazdaság alapjai erősek, hiszen a száznapos program után lehetséges volt egy év alatt majdnem öt százalékkal csökkenteni az államháztartási hiányt. Arra a kérdésünkre, hogy a 2002-es, labilis politikai helyzetben a száznapos programmal kívánt-e legitimációt teremteni magának a kormányzat, Medgyessy saját bevallása szerint legszívesebben ezt mondta volna: „Ez egy nagy marhaság”. Szerinte természetes mindazonáltal, hogy egy ilyen intézkedés legitimációt is teremt, de nem ez volt a kormányzat fő motivációja. A száznapos program kapcsán Medgyessy szóba hozta a D-209-es ügyet is, s mikor rákérdeztünk, hogy szerinte melyik oldalról érkezett a támadás, úgy fogalmazott, hogy a jobboldalnak nem állt volna érdekében „megverve látni” magát, s ha korábban tudtak volna a dologról, már a kampányban bedobták volna. (Hozzátehetjük, hogy az elhíresült Bozóki András és Kovács László között lezajlott Népszabadság-beli levélváltás után ez az információ kiemelten érdekes).

A nemzeti közép politikájával kapcsolatban – melyről egyik kitalálója, Gyurcsány Ferenc három hete azt mondta az ELTÉ-n, hogy utólag visszanézve kudarc volt- Medgyessy kifejtette, hogy fontos kísérletnek tartja. Szerinte a magyar politikusok és általában a magyar politika komolyan hitelét vesztette a rendszerváltás utáni időszakban, s ezért is tartotta fontosnak ígéretei betartását. Sőt, amikor egy kérdező a beszélgetés végén nem teljesített ígéreteket kért számon a volt miniszterelnökön -idézve az Egyetértésben a nemzettel című programfüzetből-, Medgyessy Péter egyenesen úgy fogalmazott, hogy természetesen vannak, voltak nem végrehajtható ígéretek, de az ő kormányának nem az volt a fő baja, hogy nem tartotta be az ígéreteit, hanem pont az, hogy jelentős részét igenis betartotta.

Rákérdeztünk arra is, hogy van-e olyan szocialista politikus, akivel kifejezetten megromlott a viszonya a lemondása óta. „Mindenkit imádok!”- hangzott a válasz. Mivel a volt miniszterelnök nem akart neveket említeni, rákérdeztünk, milyen viszonyban van a jelenlegi kormányfővel. Medgyessy elmondta, hogy őszinte szurkolója Gyurcsány Ferencnek. Hozzátette, úgy látja, hogy most mind a kormányoldal, mind az ellenzék saját táborát próbálja megszólítani. Szerinte viszont az lesz képes megnyerni a következő választásokat, aki –Medgyessy 2002-es taktikájához hasonlóan- a középen álló szavazókat is meg tudja és meg is akarja szólítani.

Az utolsó moderált kérdés arra a sajtóhírre vonatkozott, miszerint Medgyessy Péter neve is felmerült mint potenciális köztársaságielnök-jelölt. Medgyessy szerint ez a téma egyáltalán nincs napirenden, mivel nagyon friss még a bukás élménye, mind benne, mind a szocialistákban, mind a szabad demokratákban. Finoman utalt arra, hogy SZDSZ-es barátai még haragszanak rá az SZDSZ-re tett bizonyos megjegyzései miatt. Pedig – Medgyessy szerint – csak az igazságot mondta. Hozzátette, hogy 1990-ben is úgy gondolta, hogy soha többé politikát, ugyanígy tett 1998-ban – tudjuk, mi lett a vége. Szerinte egyébként a jövendőbeli köztársasági elnöknek képesnek kell lennie kifejezni a nemzeti egységet, és képesnek kell lennie képviselni az országot a nemzetközi porondon.

Ezután a hallgatói kérdezők kaptak szót. Az egyik, a kormányzati struktúra átalakítására vonatkozó 2002-es tervekről szólt. Medgyessy Péter szerint a Belügyminisztérium átalakítása azért nem vált akkor lehetségessé, mert ahhoz alkotmánymódosítás és az ellenzék egyetértése lett volna szükséges. A lakáshoz jutás fontosságát viszont a Lakásügyi Hivatal létrehozása jól mutatja.

A viszonylag sok kérdés között akadtak viccesek is: "Miniszterelnök Úr, most már szabadon utazhat Kubába?". Medgyessy erre úgy fogalmazott, „piszok jó volt Kubában”, és büszke arra, hogy „normális” tudott maradni magas pozíciójában is.

A rendezvény végén Medgyessy Péter még legalább fél órát maradt: autogrammot osztogatott, beszélgetett a résztvevőkkel, rövid interjút adott, türelmesen végighallgatta a kritikákat, a bátorításokat, a hálálkodásokat, és nem utolsó sorban jókat mosolygott, amikor valaki aláíratott egy olyan könyvet, amely az ő elszólásait tartalmazza. Úgy érezzük, mindenki kellemes hangulatban távozott. (Kiegészítő információ: kémeink jelentették, hogy nem csak a hallgatóság, hanem Medgyessy Péter is kifejezetten jól érezte magát nálunk).

A Teadélután a kormányfővel című sorozat a végéhez közeledik, így már csak egy alkalommal mulaszthatjuk el felszolgálni azt a bizonyos teát: előreláthatólag április legelején, amikor is Boross Péter lesz a vendégünk.

SoosEP