2006. február 7., kedd

Kovács is kormányfő akart lenni

Blikk

BUDAPEST – Nem kíméli különösebben hajdani külügyminiszterét megjelenés előtt álló, önéletrajzi könyvében Medgyessy Péter (63). A volt kormányfő szerint Kovács László (67) nem tudott belenyugodni abba, hogy nem lett miniszterelnök.

Február közepén adják ki Polgár a pályán címmel Medgyessy Péter könyvét, amelyből a Blikk már megjelenés előtt néhány részletet közöl.

Kovács Lászlóról

A (2002-es) kampányban társ volt, tudatos munkamegosztás volt köztünk. Nagyon sokat tett a győzelemért. Amiben eltérés volt köztünk – ha szépen akarok fogalmazni –, az, hogy ő klasszikus politikus volt. Ha durvábban mondom ki, akkor jellembeli különbség volt köztünk. Az eszével tudta, hogy a miniszterelnökség nem neki való, le kell mondania róla. Meg is tette. De a szíve mélyén vágyott rá, nem tudott beletörődni a helyzetbe.

Gyurcsány Ferencről

Jó vezetője lehet az MSZP-nek és a következő szocdem-liberális kormánynak.

Az MSZP-ről

Az volt a célom, hogy alternatívát mutassak a Fidesz-kormány mentalitásával szemben. Egy darabig látták a szocialisták, hogy az én kívülmaradásomnak milyen előnyei vannak. El lehet érni ezzel az üzenettel egy középen elhelyezkedő választóréteget. Amikor megnyertük a választásokat, rögtön elkezdték mondani a szoci elnökség tagjai: most már ki kéne fejeznem, hogy a párt vezetői közé tartozom. Én voltam az első kormányfő, aki hivatalosan nem tartozott sehová.

A rendszerváltásról

1990-ben mindenki azt várta, hogy a szabadság mellé azonnal elérkezik a valódi jólét is – a valóság azonban jelentősen eltért az álmoktól. Az ígérgetés azóta is végigkíséri a belpolitikát. Mindig abba a hibába esnek a pártok, hogy a hatalom reményében gazdagságot, jólétet, nyugalmat ígérnek, majd ezt képtelenek teljesíteni. Ezért is akartam én másként politizálni.

A hatalomról

Igaz, hogy végig küszködtem a hatalom ízével. A politikus egyik jellemzője, hogy képes (számító józansággal vagy sem) megrészegülni a hatalomtól. Hát, én nem ilyen vagyok. Ma sem szégyellem ezt.

Lemondásáról

Elsősorban az bánt, hogy nem tudtam befejezni, amit elkezdtem. Megpróbáltam mindent elkövetni, hogy az ország, a kormányzás és a pártpolitizálás stílusa közelítsen egy békés demokráciához. Tudomásul kellett vennem, hogy ennek feltételei még nem értek meg.

A 2006-os voksolásról

Az eredményt azok a nyitott társadalmi rétegek döntik el, amelyek szeretnének egy kulturált, normális világban élni. Egyszerűen egy jó európai Magyarországot akarnak, ahol a családjuk biztonságban van, anyagilag megvan a lehetőségük a fejlődésre, ahol bizonyos erkölcsi normák érvényesülnek.