2007. november 19., hétfő
A Közel-Kelet biztonságának globális megközelítése: a nemzetközi és regionális együttműködés szerepe
Dr. Medgyessy Péter volt miniszterelnök 2007. november 18-án hivatalos úton Bahreinbe utazott ahol részt vett és felszólalt a Crans Montana Fórum közel keleti térség biztonsági problémáival foglalkozó konferenciáján.
A XXI. század elejére valamennyi gazdasági, politikai szövetség számára - akarjuk – nem akarjuk - a globalizáció vált a legnagyobb kihívássá.
A globalizációra alapvetően kétfajta válasz született a világban: a modernizációs válasz. Ez a globalizáció, mint kihívás elől nem futamodik meg, hanem azt a gazdaság fejlesztésére, a gazdasági és társadalmi versenyképesség javítására használja. A másik az illúziókra építő, bezárkózó, nemzeti radikális válasz, sokszor vallási köntösbe öltöztetve.
A közel-keleti térségben a kérdés még nem dőlt el. A társadalmi és gazdasági modernizációs folyamata eltérő ütemben halad.
Meggyőződésem, hogy a modernizáció, a változások, reformok és demokratizáció folyamata a térség országainak és népeinek, nemzeteinek alapvető érdeke. Ugyanakkor tudom, hogy a demokrácia más értelmet kap Európában, Kínában, az USA-ban, Indiában, vagy az Arab térségben és ezt mindenkinek tisztelnie kell a magas kulturális hagyományok alapján.
A közel-keleti térség és az Öböl évtizedek óta a nemzetközi közösség figyelmének középpontjában áll. Világviszonylatban ez a legintenzívebb diplomáciai-politikai kontaktusok színhelye. Az itteni események sok tekintetben meghatározzák a világpolitika alakulását, befolyásolják a globális politikai és gazdasági erőviszonyokat.
A térség a stratégiai fontosságú szénhidrogénkincse és az arab világ hatalmas fizetőképes kereslettel rendelkező piaca mellett, az itt található súlyos, globális kihatású válsággócok miatt ugyancsak kiemelt figyelmet kap.
A közel-keleti régió, hasonlóan a világ más régióihoz, olyan politikai-társadalmi-gazdasági problémákkal, kihívásokkal került szembe, amelyek széles nemzetközi kihatásúak. 2001. szeptember 11. óta a terrorizmus elleni harc a nemzetközi külpolitika meghatározó elemévé vált.
Alapvető fontosságúnak tartom aláhúzni azon véleményemet, hogy a terrorizmus jóllehet gazdasági, társadalmi okokra vezethetők vissza, de semmiképpen nem kulturális okai vannak.
Az izraeli-palesztin szembenállás, az iraki válság és az Öböl-térségét érintő biztonsági fenyegetések csakis hatékony nemzetközi és regionális összefogással oldhatóak meg.
Európai szemmel, mint hazám 2004-es EU csatlakozását véghezvivő akkori miniszterelnöke, úgy vélem az EU jó példát szolgált arra, hogyan kell a konfliktusokat szabályozott keretek között megoldani.
Meggyőződésem, hogy az EU, Európa nemzeteinek legsikeresebb politikai, kulturális, társadalmi vállalkozása. Történelmi értelemben az igazi nagy európai meg- és kiegyezés, az egymásra találás, a hasonló, vagy közel azonos történelmi hagyományokkal rendelkező európai nemzetek progresszív megbékélési kísérlete. Készek vagyunk tapasztalatainkat megosztani a Közel-keleti térség összes érdeklődő szereplőjével.
A kísérlet egyenlőre sikeresnek tekinthető, hiszen az EU megalakulása óta nem volt háború az Európai Unió területén. Figyelembe véve Európa történelmét, különösen a vérzivataros XX. századot, ez igazán figyelemre méltó teljesítmény.
Amit korunk egyik legnagyobb biztonságpolitikai problémája, a nemzetközi terrorizmus tekintetében gondoltunk és cselekedtünk, arról mára már kiderült, hogy nem egy átmeneti jelenséggel állunk szemben, hanem egy hosszan elhúzódó és nagyon nehezen kezelhető jelenséggel.
Ez a kihívás láthatóan nehezen emészthető meg akár az Öböl Együttműködés Tanácsa, akár a NATO, akár az ENSZ vagy akár az Európai Unió számára. Hagyományos megoldásokkal nagyon nehezen lehet operálni. Jóval hatékonyabb stratégiát kell a nemzetközi közösségnek kidolgozni.
Az Európai Unió az Európai Biztonság- és Védelempolitika (European Security and Defence Policy, ESDP) keretében egyre nagyobb szerepvállalásra törekszik a nemzetközi válságok, így a szélesebb Közel-Kelet konfliktusainak megoldásában is.
Meggyőződésem, hogy az EU válság-megelőzési és válságkezelő tevékenysége sikerének zálogát csakis az a megközelítés biztosíthatja, amely szoros párbeszédre, együttműködésre törekszik a térségben aktív egyéb szereplőkkel.
A kölcsönös tisztelet, az egymás megismerését és megértését célul kitűző szándék, a nemzetek és civilizációk kölcsönösen előnyös egymás mellett élésének, biztonságának és boldogulásának záloga.
Magyarország és a magyarok, bár a térképen nehéz megtalálni, mégis jelentős mértékben hozzájárultak az arab-muszlim és az európai antik-zsidó-keresztény civilizáció kölcsönös megismerésében, megértésében. Gondolok itt:
- Germanus Gyulára, aki magyarnak született, egész életét az iszlám tanulmányozásának szentelte és Hadzsi Abdul Karim néven temették el a moszlim szertartás szerint Magyarországon.
- Goldziher Ignác orientalistára, a Közel-Kelet nemzetközi hírű kutatójára, aki a magyarországi arabisztika és sémi filológia megalapítója volt,
- vagy Vámbéry Árminra, az iszlám kultúra és a keleti nyelvek világszerte elismert kutatójára.
Erről a konferenciáról ma este Szingapúrba utazom tovább, ahol Magyarországot fogom képviselni a magyar Miniszterelnök személyes megbízottjaként az EU-ASEAN országok kapcsolatainak 30. évfordulója alkalmából megrendezendő csúcstalálkozón.
Azért fogadtam el a magyar miniszterelnök felkérését, mert ez a kiemelkedő rendezvény is a mások véleményének jobb megismerését, a párbeszédet és az együttműködést tűzi zászlajára. Ezek olyan alapvető fontosságú hozzáállásbeli normák, amelyek nélkül a Közel-Kelet és ezzel együtt a Föld biztonsága sem képzelhető el.