2004. november 16., kedd

Medgyessy Péter beszéde a The Boston Consulting Group díszvacsoráján

A The Boston Consulting Group a világ vezető stratégiai tanácsadó szervezete, amely hét esztendeje működteti magyarországi irodáját. Azóta minden évben vacsorát szervez a legnagyobb hazai vállalatok első számú vezetőinek és a gazdasági élet meghatározó szereplőinek tiszteletére. Idén a cég nemzetközi szenior alelnöke, Antonella Mei-Pochtler mellett magyar részről Dr. Medgyessy Péter korábbi miniszterelnök és Kóka János gazdasági miniszter szólalt fel a vacsorán.

Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim!

Egy volt miniszterelnöknek egy ilyen helyzetben nagyon nehéz bármit is mondani. Még nem vagyok elég távol a politikától ahhoz, hogy mindenben egyetértsek, amit itt láttunk, és már elég messze vagyok attól, hogy legyen bátorságom azért néhány kritikai megjegyzést tenni a mai világra Magyarországon.

Nagyszerű prezentációt láttunk, amihez szeretnék gratulálni! Három tanulságot vontam le belőle: az egyik az, hogy a rendkívül bölcs emberek, akik megszólaltak itt, végül is nem tudtak közös nevezőre jutni. Megígérem, hogy amire befejezem a mondanivalómat, Önök semmivel nem lesznek okosabbak, mint amilyenek most.

A másik következtetésem, az az, hogy egy jó nemzetközi brandet csinálni a McDonald’s-ból kicsit könnyebb, mint egy országból.

A harmadik pedig az, hogy természetesen, ha Magyarországon volna egy Miti, akkor ez fordítva kéne működjön, és azt kéne mondja a Miti igazgatója, hogy erre ne tessék menni, mert a szokásos magyar kalandvágy alapján nyilvánvaló, hogy az emberek az iránt érdeklődnének, hogy hova nem is szabad menni. És azt megnéznék, és akkor lehetséges, hogy ez sikeres lenne.

Négy tényezőt látok fontosnak. Az egyik a megbízhatóság, a másik a kiszámíthatóság, a harmadik a dinamizmus, a negyedik pedig az intelligencia. Ez a négy tényező, ami egy magyar brand álomhoz hozzátartozik.

Mit tehet ennek érdekében a politika? Elhiteti a világgal azt, hogy ilyenek vagyunk. És az üzleti világnak a dolga az, hogy ilyenekké tegyen bennünket.

Azt gondolom, hogy Magyarország egy világos kontextusba került ma a világban, Európában, és ezt az előnyt ki kell használni.

Amit Ön is elmondott, Elnök asszony, meg a megszólalók mindegyike is arról szólt, hogy mennyit kell változni Magyarországnak. Az idő felértékelődött ebben a globalizált világban. És nagyon nyomasztó az időkényszer, aminek eleget kellene tenni, hogy ez a változás bekövetkezzen.

Ezek a fantasztikus teljesítmények, amikről itt szó volt, Írország, Finnország, hogy csak a legérdekesebbeket említsem, ezek nem saját erőből jöttek létre. De ugyanakkor a saját erő nélkül semmire nem jutott volna ez a két ország.

A kérdés az, hogy hogyan lehet házasítani az európai erőfeszítést a nemzeti erőfeszítéssel. Egyik a másik nélkül nem működik - ez az első következtetés a számomra, ami nagyon fontos.

A másik, hogy valóban ki kell választani egy prioritást. Nem többet, nem kettőt, nem tízet, egy prioritást. Elcsépelt, de nem tudok jobbat, minthogy egyetlen prioritás Magyarországon a tudás. Ha a magyar brandben ez kapja meg a főszerepet, akkor Magyarország sikeres lesz.

Nyilván széles értelemben beszélek a tudásról: egyetemek fejlesztése; kutatás-fejlesztés és ennek az egyetemek köré telepítése; az innováció kedvezményezése; az átképzés. Magyarországon ma az egyik főprobléma az, hogy kevés a jól képzett munkaerő. Érdekes módon erről egyébként nem esett sok szó.

Tehát szétszakadt a tudás Magyarországon. Mindenkinek igaza van, aki azt mondja, hogy egy fantasztikus intellektuális bázis van Magyarországon, a másik oldalon pedig egy hallatlan leszakadása bizonyos, igen jelentős tömegeknek, a tudásban is.

Ha Magyarország azt a brandet nem tudja felmutatni, hogy Magyarországon az átlagos tudásszínvonal igen magas, és folyamatosan rendelkezésre áll a munkaerő, akkor vesztesek leszünk. Úgyhogy én ezt tartom alapvetőnek, ezt tartom a kulcskérdésnek. Minden, ami e körül forog, az előreviszi egy olyan kép kialakulását, ami sikeres Magyarországot tükröz.

Hallatlan társadalmi problémákat vet fel. A lakosság 7-8 százaléka cigány lakosság, akiknek a képzettségi szintje nagyon-nagyon alacsony. Egy ilyen jelentős része a lakosságnak olyan családba született, akik nem képesek biztosítani azt a fajta igényességet, hogy a gyerek tanuljon. Úgyhogy azt gondolom, azzal kell szembenézni, hogy Magyarország további áldozatokat kell vállaljon azért, hogy képes legyen teljesítményre.

Európának pedig tudomásul kell venni azt, hogy azok az áldozatok, amelyeket hozott a korábbiakban a gyors fejlődés érdekében - pont Finnországban, Írországban, Spanyolországban -, azokat az áldozatokat most át kell konvertálni a tíz új tagországra.

Nagyon sokat tanultam ettől a teamtől, köszönöm a lehetőséget! Egy mondattal egészíteném ki az elhangzottakat. Azzal a magabiztossággal, amire az országnak nagyon nagy szüksége van, azzal keveset találkoztam a megszólalók körében.

Azt gondolom, hogy a fiatalokra vár, hogy igazán higgyenek magukban. Ezért találtam nagyon jó ötletnek azt, hogy ilyen fiatal gazdasági minisztere van az országnak. Sok sikert, és higgyél magadban János!